Nem fogadták el a Duna Charta Stratégia és környezet címmel április elsején rendezett konferenciájára szóló meghívást Baranyai Gábor kormánybiztos, és az emberei. Meghiúsult a jószándékú terv, hogy a készülő szlovák-magyar egyezség szószólói és bírálói az MTA előadótermében, a vitát moderáló tekintélyes tudósok előtt nyílt vitában igazolják álláspontjukat. Se a „mĹąszaki megoldás” tartalmáért felelős „fő” mérnök, se az állítólagos stratégiai környezeti vizsgálatot jegyző ökológus szakemberek nem vállalták a közremĹąködést. A helyettük felkért, a magyar álláspont megalapozásában közremĹąködő szakemberek illetékesség híján nem vállalkozhattak arra, hogy bemutassák és védelmükbe vegyék azt a megoldást, amellyel a hágai ítélet végrehajtásáról folyó tárgyalásokat készültek lezárni a tárgyaló delegációk. Nem állíthatjuk tehát, hogy a környezetvédők bebizonyították a maguk igazát: nem volt kinek.

Az elhangzó előadásokból és felszólalásokból azonban néhány dolog egyértelmĹąen kiderült:
1. Hogy a tervezett duzzasztórendszer várható hatását a meder feltöltődésére illetve az a gátak árvízszint növelő hatását nem vizsgálták eddig, a vízminőségre gyakorolt hatását pedig nem is vizsgálhatták, mert a szükséges bázisadatokkal a magyar fél 2009 óta nem rendelkezik;
2. Hogy a körvonalakban megismerhetett szlovák-magyar közös terv szerint a főmederbe olyan felépítésĹą gátrendszert akarnak kiépíteni, amellyel a Dunacsúnynál átadott vízmennyiségből a mellékágrendszerekbe több, de az Öreg-Dunába a jelenleginél is lényegesen kevesebb vizet juttatnának, bár senki se vitatja, hogy az ökológiai fenntarthatósághoz nem több (álló)vízre, hanem vízáramlás dinamikájának legalább részleges helyreállítására volna szükség;
3. Hogy ebből a szempontból a nagyvizeknek a főmederben való levezetése létfontosságú, ezt azonban gyakorlatilag lehetetlenné tenné a négy keresztgát (a tervben t.i. nem fenékküszöbök, hanem komplex gátak szerepelnek);
4. Hogy a duzzasztógátak megszüntetnék a főmeder ökológiai folyosó jellegét, miközben a mellékágakkal legfeljebb még vízmĹąszaki szempontból is csak egyes szakaszokon, nem pedig ökológiai kapcsolat létesülne
5. Hogy a múlt század közepén elvégzett folyamszabályozást megelőző, természetközeli állapotok a Szigetközben nem állíthatók helyre, és ténylegesen csupán a spontán szukcesszió eredményeként kialakuló új ökoszisztéma védelme illetve a mĹąvi beavatkozás fokozása között van választásunk;
6. Hogy a 2010-ben elkészített SKV Előzetes Megvalósíthatósági Tanulmány eredménye korántsem támasztja alá a duzzasztás célszerĹąségét(1), azóta pedig sem új hatásvizsgálatra nem került sor, sem pedig a törvényes követelményeknek megfelelő társadalmi egyeztetés nem történt meg;
7. Hogy a különféle mĹąszaki megoldások értékelésénél adottnak tekintették a jelenlegi vízmegosztási arányokat, jóllehet ez utóbbiak módosításának lehetőségére – a jó ökológiai állapotok elérése érdekében – a hágai ítélet kifejezetten felhívja a felek figyelmét;
8. Hogy a most javasolt mĹąszaki megoldás ökológiai hatásainak prognosztizálására a 2009-ben elvégzett vizsgálatok eredményei alig alkalmasak, mert
- más rendszert kell modellezni (3 helyett 4 gát, és jelentősen csökkentett vízhozam a Duna-mederben)
- hiányoznak az azóta eltelt évek adatsorai,
- drámai változás ment végbe az informatikai eszközök fejlődésében,
- egyes peremfeltételek bizonytalansága pedig eleve kétségessé teszi az elkészült prognózisok megbízhatóságát;
9. Hogy az annak idején elvégzett ökológiai vizsgálatok nem terjedhettek ki számos releváns területre (pl. eltérő hidrológiai események hatása, mélyvizek illetve mellékágak élővilága, nem vizsgálták a főmeder hosszú távú feltöltődésének és feliszapolodásának mértékét, a nehézfémek feldúsulását, az ivóvízbázis elszennyeződését, a főágban a lecsökkentett vízmennyiség és annak duzzasztása miatt bekövetkező várható nyári eutrofizációs folyamatokat, stb.)
10. Hogy a hágai ítélet, amely az eredeti jogi keretek érvényességét mondja ki, nem akadályozza, hanem javasolja ezek tartalmának felülvizsgálatát, tekintettel az ökológiai érdekek időközben megváltozott megítélésére;
11. Hogy a nemzetközi bíróság által megállapított jogsértő magatartás a magyar fél részéről többé nem áll fenn, ezzel szemben Szlovákia folyamatosan jogsértő magatartást folytat, amennyiben az általa jogellenesen létrehozott rendszert üzemelteti, ezzel Magyarországnak károkat okoz, illetve ellenszolgáltatás nélkül használ magyar tulajdont (vízhozam ill. a duzzasztómĹąbe magyar részről beépített elemek);
12. Hogy a jogsértő állapotokat elfogadó és azokra alapozott megegyezés maga is jogsértő, és nem áll összhangban a magyar fél eddig tanúsított elkötelezettségével a hágai ítélet végrehajtása mellett;
13. Hogy a magyar fél részről 2010 óta tanúsított tétlenség viszont kedvezőtlenül befolyásolhatja igényeink megítélését;
14. Hogy állítólagos törekvésünket a vízmegosztás módosítására az elfogadott terv és az azt megalapozó háttéranyagok nem csak, hogy nem támasztják alá, de olyan megoldást javasolnak, amely nem számol a vízmegosztás arányainak módosításával, sőt, részben lehetetlenné teszi azt (a nagyvizeket többé nem lehetne a főmederben levezetni, mert azok erősen károsítanák a komplex gátak nem vasbeton (kőszórás) részeit);
15. Hogy jogos igényeink érvényesítésére jobb esélyeink lennének egy választott szakértői bíróság vagy az Európai Unió bírósága előtt, mint a kétoldalú tárgyalásokon.

(1.) „Egyik vizsgált intézkedés sem bizonyult a ’legjobb változatnak’, és megmaradt a legnagyobb kihívás: a folyami és hullámtéri élőhelyeket megújító morfodinamikai folyamatok reaktiválása. Ez a hajtóerő, ami a természetes rendszert korábban irányította, elveszítette a megfelelő éves árvízi vízhozamokat és a hordalékellátást a vízgyĹąjtőről. Az olyan intézkedések, amelyek nem képesek beindítani a görgetett hordalék szállításához és az oldalirányú erózióhoz szükséges megfelelő hidraulikai erőket, és amelyek nem teszik lehetővé ezeket a folyamatokat, nem lesznek képesek hosszú távon fenntartani a szigetközi hullámtéri ökoszisztéma biodiverzitását.” Előzetes Megvalósíthatósági Tanulmány, 2010.