Andreas Gursky a maga művészi eszközeivel rehabilitálta a Rajna csúf ipari környezetét, gyaníthatólag ma ez az egyedüli eszköz, amivel azt a tájat szebbé lehet varázsolni.

Talán kevesen tudják, hogy a világ legdrágább fotója a Rajna partját ábrázolja. A nagyméretű képet – a hosszabbik oldala meghaladja a 3.5 métert – 2011-ben egy aukción több mint 4 millió dollárért (csaknem egymilliárd forint) adták el. Most abba ne bocsátkozzunk bele, hogy az amúgy tényleg kivételes fotókat készítő Andreas Gursky képe megér-e 4 millió dollárt (nekünk biztos nem), vagy, hogy ha nem ő, a nagynevű fotográfus készíti el ezt a fotót, akkor adtak-e volna érte ennyit (biztos nem), és hogy bárki tudna-e hasonló fotót készíteni (biztos, hogy ebben a minőségben csak nagyon kevesen). A fotó képzőművészeti alkotásként való elfogadását (talán) segíti, ha összehasonlítjuk Moholy-Nagy László Telefonkép című geometrikus festményével, amely nemrég egy aukción 6 millió dollárért cserélt gazdát. A hasonlóság szembeötlő.

Az aukciós ház jellemzése szerint Andreas Gursky képe „mély és drámai elmélkedés az emberi létről és természettel való kapcsolatunkról a 21. század derekán.”

Ne próbáljuk belemélyedni, hogy valójában mit is jelenthet az aukciós ház utalása a természettel való kapcsolatunkról, egy biztos, a természet helyett egy környezeti értékeitől megfosztott vízfolyást látunk bicikliúttal a partján, ahol a gyér füvön kívül az életnek még az írmagja is hiányzik. A kisterilizált tájat még egy bokor, vagy fa sem töri meg. Tán csak épp egy mobilgát hiányzik a folyó partjáról.  A vízparti fákhoz szokott ember elszörnyülködik a rendezett partnak ettől a minden mindennel párhuzamos látványától, de tudjuk, sokan sokféleképp tennék hasonló kinézetűvé a magyar vízpartokat is.

A meglepetés akkor érhet minket, amikor megtudjuk, hogy a Rajna valódi látképe itt, erről a helyről fotózva, egyáltalán nem így néz ki, a kép erősen retusált, az alkotó eltüntette a Rajna túloldalán lévő gyárkomplexumot.  A fotó készítése helyéről látható tájképet Andreas Bretz örökítette meg.

Mindenki eldöntheti, számára melyik a riasztóbb: a Rajna valódi látképe, vagy az élettelenné sterilizált művészi alkotás. Ami vitathatatlan, hogy minkét fotó a sokak által példaként emlegetett Duna-Rajna-Majna hajózási útvonal egy szakaszát mutatja.  

A képet magyarázva az alkotó Andreas Gursky azt nyilatkozta, hogy:  „Úgy döntöttem, hogy digitalizálom a felvételt és kihagyom azokat az elemeket, amelyek zavarnak engem.”

Úgyhogy kétségbevonhatatlan: Andreas Gursky a maga művészi eszközeivel rehabilitálta a Rajna csúf ipari környezetét, gyaníthatólag ma ez az egyedüli eszköz, amivel azt a tájat szebbé lehet varázsolni.
Félő, hogy ez a jövő vár ránk is: ugyan a duzzasztókat, gátakat és mobilgátakat kiretusálhatjuk majd a part menti fotókról, de a végeredmény az elpusztított sivár környezet lesz.

forrás:
http://fototortenet.blogspot.hu/2012/05/rajna-ii.html 
http://index.hu/kultur/2016/11/15/rekordarat_fizettek_moholy-nagy_laszlo_egy_kepeert/

Andreas Gursky fotója: Sotheby’s