"Az 56-os forradalom után a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer elleni küzdelem volt a második olyan eset, amely megmutatta, hogy van bennünk tehetség a halál szorításából kitörni." Karátson Gábor

Karátson Gábor könyveiben és publicisztikájában egyedülálló módon kapcsolja össze az 1956-os politikai megemlékezést, az ököfilozófiát, a keleti bölcseletet, a szépirodalmat és a gyakorlati környezetvédelmet.  Életfilozófiájának meghatározó pillérét a természetszeretet és a fenntarthatóság gondolata alkotta, amelyek kikristályosodásában nagy szerepet játszott több évtizedes kapcsolata a Dunával és a gyimesi tájjal. Az 1956-os forradalom és az azt követő börtönévek, majd a kádári diktatúra kitörölhetetlen nyomot hagyott benne, amely visszatérő elem a publicisztikájában. Egységben látta a vallást, az ökofilozófiát, az 1956-os megemlékezést, számtalanszor rámutatott a forradalom megmozdulásai és a bős-nagymarosi erőműrendszer elleni tüntetések és társadalmi hátterük közti párhuzamra.

 Az alábbi idézeteket az írásaiból válogattuk.

 "...1958-ban, a váci fegyházban majd minden éjjel ilyen álmot láttam: a börtöncella fala magától kinyílt, és én kiláttam a fényben fürdő Dunára. ...
a Duna akkor is (és méginkább talán, mint az álombeli falnyilogatásokkor), ahogy mentünk a talicskákkal föl-le, föl-le, a maga ragyogásában valami csudálatos volt – maga a csoda; az ember számára a természet egy idő óta maga a transzcendencia, a börtön csupán még jobban kihozta ezt a dolgot, akármit gondol is egyébként az ilyesmiről az ember. ...
Idővel szabadult, mehetett haza, mondjuk, és ebben a kinti, szabadnak ha nem is szabad, de mondjuk azért civil vagy milyen életben, vigasztalódni próbálva, egyszer csak elkezdett kijárni a Dunára. ...
E szűk cellát, a rendszert talán ki sem lehetne bírni, ha nem hömpölyögne keresztül rajta a Duna. Idekint, a nyílt vízen – ha tudnák! -, ahogy siklik a csónak, az maga a szabadság. Szerencsére nagyobb minden politikánál. ...
De persze tudták. De meghallotta persze. És lesújtott, vagy lesújtottak, akkor. ...
Bajos az ilyesmiről beszélni; hogy higgyen-e az ember ilyen démonokban, akik pontosan értik, hol az élet-ér, hová kell döfniük. Értettek hozzá, akárhogy is: 1956. november 4-ikén a nép szívébe, és Bős-Nagymarossal aztán: a természetébe. ..."
Felette nagy kő, Beszélő

"Két nagy tettet hajtott végre ez a nép a XX. század második felében, a legnagyobbakat talán az egész XX. században, sőt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta: 1956 volt az egyik, a másik a Duna-mozgalom. A magyar értelmiség, tisztelet a csekély számú kivételnek, mindkettő emléke ellen vétkezett, hallgatással is, mulasztással is." 
Minden szabadon folyjék, MNO 2010. 06.20.

"Kádár János országlásának a megtorlás volt a kezdete és Bős-Nagymaros a vége. 57-ben, a Fő utcán sem éreztem annyira e halálszagú intencionalitást, mint most, Bős-Nagymaros éveiben: a hatalom nekrofiliáját." 
Felette nagy kő, Beszélő

"A hatalom szerelmes a halálba, el van benne torzulva minden, szerelmes volt belé november 4-ikén és szerelmes belé a Duna ellenében is: mert a Duna maga az élet." 
Felette nagy kő, Beszélő

 „A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerben a halál emlékművét kellene látnunk. Síremléket is, talán egy nemzetét; a szó mélyebb értelmében azonban a halálnak állított monumentumot”,
Felette nagy kő, Beszélő

"A volt (és úgynevezett) szocialista országok közül Magyarország volt az egyetlen, amely a rendszerváltoztatás szükségességét az ökológiai krízisen át élte meg. Ezt a körülményt ma is nemzeti dicsőségünknek kell tekintenünk."
Minden szabadon folyjék, MNO 2010. 06.20.

"A vesztes háborúk után Magyarországot körömvágó ollóval körülnyírták; az elvesztett területekkel többféle értelemben is épp a lényeg veszett el. A Duna elleni támadással, a peremek után, az ország szíverére, centrumára mértek csapást; ha a Dunát is elveszítjük, Magyarországból már csak egy lakótelepi lakás marad." 
Minden szabadon folyjék, MNO 2010. 06.20.

"Az ötvenhatos forradalom után a bős– nagymarosi vízlépcsőrendszer elleni küzdelem volt a második olyan eset, amely megmutatta, hogy van bennünk tehetség a halál szorításából kitörni."
1956 októbere és az ökologikus rendszerváltás, MNO 2009.10.31.

"Régi szokás, hogy a támadó a megtámadottnak először a szent helyeit pusztítja el. Napjainkban, ahogy a földi terek lassan összeszorulnak, ezek a szívtájékra leadott lövések egyre inkább öngyilkosságnak is tekinthetők. A dunai háborúnak van valami furcsa metafizikai és pszichológiai jellege: a föltornyosuló téboly öltött benne műszaki és nemzetközi jogi formákat." 
Jöjj meg, Duna – apokaliptikus időket élünk,  MNO 2002. 10.28.

"Minden szabadon folyjék, távol legyen a dolgoktól az erőszak. Ez volt a Duna-mozgalom Comeniustól származó jelmondata, amely számunkra akkor egyértelműen a Dunára vonatkoztatódott, a Dunára és a nemzetre, a vízlépcsőrendszer-építők ellen. Azok ellen, akik ezzel a bevízlépcsőzéssel a maradék ország gerincét is meg akarták törni, felszámolni az életnek azt a hatalmas áramát, amely a Duna képében a maradék országon még ma is keresztülzuhog."
A népszavazási vita igazi kirekesztőiről, MNO  2004. 12. 1.

"Az ország hegyei, földjei és vizei nélkül nincsen ország. Akkor már szedhetnénk akár a sátorfánkat is, mint idejöttünk ezeregyszáz éve; de most már nem lesz hova mennünk. Marad egy nyomorult szolganép a lelketlenné tett talajon."
A régi lidércnyomás visszatért, MNO 2002. 04. 16.

"Az élő természet remekműve volt a folyam; helyébe a tervezői értetlenség egy betonteknőt fektetett, csúfat és haszontalant: szemmel láthatóan ütődött ellentétéül annak a szépnek, jónak és igaznak, amit a Duna egykor jelentett, s hosszú szakaszain ma is még jelent."
A nihilizmus poklain túl, MNO 2002. június 28.

"Megszoktam ezt a folyót, az az igazság, és nekem ez maradt Magyarországból. Mert voltak az erdélyi hegyek, oda ritkán jutok már el, de itt van ez a folyó. Szörnyű, hogy rászállt egy csoport, egy technikai csoport, hogy megsemmisítse. Én ismerem ezt a folyót, számomra olyan, mint egy élőlény."
Mangel Gyöngyi: A Duna a mi életünkön folyik keresztül, Cédrus, 1998. 04.

"Ha nincs is jogi cikkelyekben kimondva, az alkotmány lényege az, hogy az ország földje szent, az ország erdei, földjei, hegyei, vizei szentek; az ország teste misztikus test és mi, akik ebben az országban élünk, ennek a testnek a részei vagyunk. Épp most, a nagy ökológiai válság kezdetén jött el az ideje annak, hogy erre az igazságra újra ráébredjünk."
A régi lidércnyomás visszatért, MNO 2002. 04. 16.

„Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” – mondta Jézus, és ez a mondás nem csak a házasságra áll. Nemcsak a férfit és a nőt szerkesztette egybe az Isten, hanem a rétet és a fűszálakat is, az eget és a madarakat, a hegyet és az erdőt, az erdőt és a vaddisznókat, őzeket, szarvasokat, a talajt és a gilisztát, a patakokat és a tisztaságot. Sok idejébe került ez az egybeszerkesztés, mint egyfajta jogharmonizáció, ezt nevezzük evolúciónak." 
Haláltánc, MNO 2010.10.19.

"Ha rádöbbenünk arra, hogy az állatokat, a fákat, a folyókat meg a sziklákat önmagukért szeressük, akkor szerintem mi is megmenekülünk. De ha állandóan azt számítgatják a mérnökök, hogy mit kell tenni ezért meg azért, akkor végünk van." 
Hollós László: Hazatérés, Karátson Gábor és a változások Ökotáj, 25-26.

"Az, hogy a kereszténység mint intézmény, egyházak csoportja, hivatal az állatokkal és egyáltalán a természettel szemben szinte ijesztő közönnyel viseltetett, fájdalmas igazság, és nemcsak nincs mit szépíteni rajta, hanem ideje volna végre a dologgal szembenézni."
Rasszisták, 2011. 06. 18.

"Nem arról van szó, hogy a művészek vagy bárkik meg tudják-e védeni a természetet, hanem arról van szó, hogy ez a két dolog: az emberiség meg amit természetnek mondunk, az együtt áll vagy együtt bukik." 
Karátson Gábor beszéde a DUNA kiállítás megnyitóján, 1985.

"Maradjunk egyelőre a Földön – a Földet bízták ránk, nem az Eget."
1956 októbere és az ökologikus rendszerváltás, MNO 2009. 10. 31.

"Apokaliptikus időket élünk; a folyóvizek megmérgezése és bebörtönzése és kiszárítása az apokalipszis ránk eső részéhez tartozik, aminek végiggondolása alól a közismert kifogás sem ment fel, hogy ez történik ma úgyis szerte a Földön."
Jöjj meg, Duna – apokaliptikus időket élünk,  MNO 2002. 10. 28.

"Én gyerekkorom óta úgy éreztem … a víz az egy élőlény. De nem úgy élőlény, mint egy állat, hanem valamiféle más értelemben, amiről nem tudtam magamnak számot adni. A víz az valamiképpen él, és ugyanúgy él, mint ahogy én élek, és ha a folyót nézem, a Dunát nézem, akkor azt érzem, hogy a Duna beszél. … azt hiszem, hogy a folyó mint beszéd, az van előbb, és mivel a folyó beszél, azért tudunk mi beszélni. És ha a folyó már nem fog egyszer beszélni, akkor mi sem fogunk beszélni." 
Karátson Gábor beszéde a DUNA kiállítás megnyitóján, 1985.

"A magam laikus módján én is kétkedem abban, hogy a Nap energiáját ugyanaz a magfolyamat termelné amely a hidrogénbombáét is; de még ha így volna is, ha ketten csinálják ugyanazt, nem ugyanaz. Midőn odatartom arcomat, behunyt szememet a napnak, a méz édességét és az anyai szeretet hevét érzem, ami egy hidrogénbomba robbanásakor aligha sikerülne."
Arányvesztés, Paks, MNO 2003. 08. 11.

"Apokaliptikus időket élünk, és az apokalipszis lelepleződést jelent; kísérteties szakadékban tárul fel előttünk ember és ember, ember és természet viszonyának végromlása. A nagymarosi körtöltés elbontása annak idején az ebből való megváltódás reményét testesítette meg. Ma is még, újra, mint valami résen, betör hozzánk valami fény, amely felé fordulnának az emberek. Ha ebbe a résbe megint beleállnak a gátépítők, akkor ebben az országban soha többé nem fog hinni senki senkinek." 
Nagymarosi gát – újratöltve? MNO 2009. 06. 9.

„A népnek úgy kell harcolnia a törvényért, mint a városfalért. A törvény, esetünkben, az ökológiai törvény, a városfal pedig Magyarország határa."
Minden szabadon folyjék, MNO 2010. 06.20.

"Egy régi bölcs szerint a jó ember egyetemes és nem pártoskodó, a hitvány ember pártoskodó és nem egyetemes."
A régi lidércnyomás visszatértm, MNO 2002. 04. 16.

"Az elmúlt esztendő életem legsötétebb évei közé tartozik. Ha át találna állni Duna-ügyben a Fidesz, mint ahogy átállt az SZDSZ korábban, Magyarországon soha többé nem fog elhinni senki senkinek semmit."
Minden szabadon folyjék, MNO 2010. 06.20.

"Csak az segíthet rajtunk, ha van Isten. Ha megtaláljuk vele a kapcsolatot. Ha észrevesszük, hogy az Isten nem egy fölérendelt valami, hanem azonos ezzel a fűszállal is, és nem valahol messze van, hanem itt, ahol mi vagyunk."
Hollós László: Hazatérés, Karátson Gábor és a változások, Ökotáj, 25-26.

"A kereszténységben és a buddhizmusban is nagyon nagy szerepet játszik a szent szegénység. Azt hiszem, a Föld valóban azt bírja csak elviselni, hogy mi szegények legyünk. Minél kevesebb állatot öljünk meg, és minél kevesebb holmit használjunk el. Az érdekes, hogy amikor ezt kitalálták, akkor ennek nem ökológiai okai voltak." 
Mangel Gyöngyi: A Duna a mi életünkön folyik keresztül Cédrus, 1998. 04. 

"Használjuk az "Újszövetség" szót a bibliával kapcsolatban, most arra van szükség, hogy az ember a Földdel új szövetséget kössön. A régi az nagyon mély szövetség volt, szentségi jellegű, felbonthatatlan kapcsolat. Hátha el lehetne jutni odáig újra? Elég sok fiatallal találkozom, beszélgetek, és él az emberekben valamiféle ilyesmi, hogy ezt újra szeretnék megtalálni." 
Mangel Gyöngyi: A Duna a mi életünkön folyik keresztül, Cédrus, 1998. 04.