1992. október végén Szlovákia az országhatár közelében egy mesterséges csatornába terelte el a Dunát, hogy annak vizével a Bősnél megépített erőmĹąben áramot termeljenek. A magyar-szlovák vízépítő lobbi által az 1950-es években megálmodott, és a szovjet birodalmi politika által felkarolt sztálinista beruházás, a bős-nagymarosi erőmĹąrendszer szerződését hiába mondta fel Magyarország 1992-ben, csak az ország történelmi szívébe tervezett nagymarosi vízlépcső megépítését tudtuk megakadályozni. A bősi erőmĹą beüzemelésének, és a Duna egyoldalú szlovák elterelésének elszenvedői vagyunk azóta is: az érintett szigetközi Duna-szakaszba az éves vízhozam 20%-át sem juttatják. 

A XXI. század elején, amikor a természeti erőforrások, különösen a víz egyre jobban felértékelődik, és a világ vezető hatalmai klímaegyezménnyel próbálják fékezni a globális környezeti válság bekövetkezését, nekünk még mindig azt kell bizonygatnunk, hogy a Dunának a medrében kell folynia, és az elkövetkező években a Dunát nem szabad technokrata mĹąszaki beavatkozásokkal egy agyonduzzasztott csatornává degradálni. 

Miközben a novemberi budapesti Víz Világtalálkozó a fenntarthatóság jegyében az ivóvízbázisok, a folyók, és általánosságban a víz védelmét kívánja deklarálni, hazánkban a vízügyi visszarendeződés következtében megerősödött erők a fenntartható folyóhasználat helyett mĹąszakilag fenntartott duzzasztókat, és olyan több évtizedes vízlépcső építési terveket akarnak ráerőszakolni a társadalomra, amelyek elpusztítanák a természetközeli vízi és vízparti élőhelyeket, károsítanák az ivóvízbázisokat. 

Szigetközben ökológiai rehabilitáció néven az egész Duna folyam legsĹąrĹąbben duzzasztott szakaszát kívánják létrehozni, míg a Duna alsóbb szakaszán: Visegrádnál, Adonynál és Fajsznál az 1950-es évek előtt megálmodott duzzasztókat környezetvédelmi beruházásként akarják az országra erőltetni. 

Magyarországnak nem érdeke a nyugat-európai hajózási igények biztosítása, mint ahogy nem érdeke a magyar-szlovák gátépítő lobbi több évtizedes, elavult technokrata terveinek megvalósítása sem. Magyarország a fenntartható, nem pedig a mĹąszakilag fenntartott folyóhasználatban érdekelt. 

Ezért a Duna elterelésének 24. évfordulóján kérjük a kormányt, hogy utasítsa el a „fenékküszöböknek” és „emelt szintĹą víztereknek” eufémizált duzzasztóépítési terveket, mondjon nemet a nyugat európai hajózási lobbi és a magyar-szlovák vízügyi lobbi által szorgalmazott, de az ország érdekével ellentétes folyóátalakítási terveknek.

2016. október 25.

a Duna Charta elnöksége