Belgiumban 2019 augusztusában lebontották Európa egyik utolsó városi vízikapuját. Tournai városának egyik szimbóluma 1281-től 1329-ig épült, a két vízparti őrtornyot 3 csúcsívvel rendelkező híd kötötte össze. A „Lyukas híd” gótikus építménye a Schelde felett ívelt át a történelmi város szélén majd 8 évszázadon keresztül, mindaddig, amíg a védett építményt le nem bontották. A II. világháború után volt egy jelentősebb átépítése a mĹąemléknek – ugyanis az angolok felrobbantották az ősi hidat. (Kik mások, mint az angolok, tehetnénk hozzá, azzal együtt persze, hogy mindez a pusztítás eltörpül például Drezda mĹąemlékvárosának porrá bombázása mellett.)

A mostani barbár kulturális pusztításnak oka, hogy az ősi híd akadályozta a hajózás fejlesztését. A Schelde folyó az egyik legjelentősebb németalföldi vízi közlekedési út, annak ellenére, hogy hazai értelemben inkább folyócskának nevezhetnénk. Átlagos vízhozama mintegy 100 köbméter másodpercenként, azaz hasonló vízhozamú, mint a Bodrog. Összehasonlításképp: a Tisza átlagos vízhozama 800 köbméter másodpercenként, a Dunáé Budapestnél 2300.

A híd az Európai Unó által finanszírozott óriásberuházás áldozata lett, amely azt tĹązte ki célul, hogy úgy alakítsák át az Északnyugat-Európa folyórendszerét, hogy azon nagyobb teherszállító hajók is közlekedni tudjanak (nesze neked Víz Keretirányelv). A Schelde folyón – vagy inkább csatornává degradált folyón – végzett beavatkozásoknak az elsődleges célja az, hogy a francia teherszállítást elősegítsék, hogy a Szajnáról nagyobb hajókkal tudjanak árút szállítani az Északnyugat-Európába. Emiatt, tehát főleg a francia gazdasági érdekek miatt bontották le a belgiumi történelmi emléket. A városi önkormányzat, annak ellenére, hogy Tournai óvárosa a világörökség része, az erős helyi civil tiltakozást figyelmen kívül hagyva természetesen megszavazta a bontást, mutatva azt is, hogy valójában miként értelmezik a népképviselet elvét az unióban.

A nyakatekert és képmutató indokok között szerepel még, hogy a rombolás tulajdonképp zöld beruházásnak minősül, mert hogy valójában a klímaváltozás elleni küzdelmet szolgálja, ugyanis – ahogy a hajózási lobbi régóta mondja – a vízi árúszállításnak sokkal kisebb a széndioxid kibocsájtása, mint a szárazföldinek.

Aminek valóságtartalmával persze erősen vitatkozni lehet, példának okáért, az unióban a hagyományos benzinnel, gázolajjal mĹąködő gépkocsikat hosszú távon le akarják cserélni elektromos hajtású gépkocsikra, mondván, hogy az utóbbinak sokkal kisebb a károsanyag kibocsájtása. Nehéz megérteni, hogy akkor miként lehet, hogy a gázolajjal mĹąködő teherszállító hajók károsanyag kibocsájtása kevesebb az elektromos vasúti szállításnál?? Valamelyik oldal hazudik.

Egy biztos, a példa mutatja, hogy az EU a környezeti, kulturális értékeket alárendeli a gátlástalan lobbiérdekeknek, ezt a Duna hajózás fejlesztési tervek is mutatják, ami szerint Magyarországnak amiatt kellene felszámolni a Duna természeti-ökológiai értékeit, rekreációs lehetőségeit, hogy a zömmel külföldi vízi szállítmányozási cégek nagyobb profittal tudjanak árút szállítani Nyugat-Európába.