A „Szigetköz alegység vízgyűjtő gazdálkodási terv kéziratában” több megtévesztő, valótlan adat vagy állítás szerepel, amit kérnénk törölni, illetve korrekt módon feltüntetni a végleges tervezetben.
- Felhívnánk a figyelmet, hogy amennyiben a "Szigetköz-csallóközi Duna ártér rehabilitációjának közös megalapozása" c. tanulmányban, (www.szigetkozosen.hu) és a KVVM ezirányú (www.bosnagymaros.hu) honlapján olvashatóakat hitelesnek fogadjuk el (utóbbinak egyik szakértője Janák Emil) akkor a „Szigetköz alegység vízgyűjtő gazdálkodási terv kéziratá”-ban valótlanul szerepel, hogy a Szite javaslata 3
fenékküszöb építésével járna. Ugyanis a fent idézett dokumentumok szerint a Szite műszaki javaslata nem 3, hanem 8 gát (betonművel, árvízkapuval és hajózsilippel kombinált fenékküszöb) építését irányozza elő.
- Ugyancsak nem állja meg a helyét, hogy a Szite javaslata ne növelné meg az árvízveszélyt. A 2007. szeptember 14-i Dunaszigeti Konferencián Láng István: „A fizikai modellezés eredményeinek összefoglalása”c: előadásában olvasható, hogy a zátonyok elkotrása, a dunai partél levágása (azaz a partnak nem csak a növényzettől való megtisztítása, hanem annak a part eredeti szinjénél mélyebbre való legyalulása), valamint egy további növényzetmentes sáv kialakítása után még szükség van a védőtöltések szintjének megemelésére, ami egyértelműen azt jelenti, hogy a javasolt beavatkozás emeli az árvízszintet.(http://www.szigetkozosen.hu/index.php?p=list@docs&cid=6)
- Nem felel meg a valóságnak az a VGT kéziratban olvasható állítás, sem, hogy a Szite a javaslatával visszaállítaná az 50-es évek vízdinamizmusát. A Szite dokumentumában megtalálható, hogy a Szite műszaki javaslatának megvalósítása esetén az éves
vízszintingadozás mindössze 1.5 méter lenne Felső- és Középső-Szigetközben, míg 1.8 méter Alsó-Szigetközben. Másfél méter vízszintingadozás dinamikusnak nevezhető egy pataknál, de Szigetközben, - ahol az 50-es években a 6-7 métert is elérhette az évi
vízszintingadozás – a évi másfél méteres vízszintingadozása inkább statikusnak nevezhető, mint dinamikusnak.
A Szite javaslata több ponton is szögesen ellentétes a VKI-val. A VKI ajánlása szerint, idézve: „Nagy folyók esetében a szabályozottság csökkentése inkább az jelenti, hogy nem építünk újabb partvédő műveket és keresztirányú műveket…” Azaz a
Szite gátakat (betonművel, árvízkapuval és hajózsilippel kombinált fenékküszöböket) előirányzó javaslata egyértelműen ellentétes a VKI iránymutatásával. Emellett megszüntetné Szigetköz térségében az utolsó élő rendszerű folyószakaszt, méghozzá
úgy, hogy - a "Szigetköz-csallóközi Duna ártér rehabilitációjának közös megalapozása" c. tanulmányban olvashatók szerint- a Duna mederben természetes szukcesszióval kialakult védendő növénytársulásokat, élőhelyeket pusztítana el. Jelenleg a főmeder
őrizte meg azt az áramlási viszonyt, ami a mellékágrendszert jellemezte, és a Szite javaslata ott is duzzasztott pangó víztömeget alakítani ki, olyat, amely a mellékágrendszerben ma is megtalálható, és amin lényegében a Szite terve sem változtatna.
Ugyancsak ellentétes a VKI-val, hogy a Szite terv műszaki beavatkozása a megnövekedett árvízveszélyt csökkentendő, védendő szigeteket semmisítene meg kotrással Alsó-Szigetközben. Érthetetlen, hogy erről a VGT-ben nem lehet olvasni.
- A „Szigetköz alegység vízgyűjtő gazdálkodási terv kéziratá”-ban olvashatóakkal ellentétben Szigetközre 9 alternatív műszaki megoldás van, amelyek a KVVM www.bosnagymaros.hu honlapján megtekinthetők. A VGT kézirat önkényesen emeli ki a Szite megoldását, elhallgatva annak hátrányos oldalait, és érdemben nem taglalva a többit. Az is említés nélkül marad, hogy árvízvédelmi szempontból két megoldás van, ami az árvizet nem emeli: a jelenlegi, valamint a mederfeltöltéses megoldás, az összes többi szükségképpen megemeli az árvízszintet.
Az, ami a Szigetköz vízgazdálkodási tervezetben a Duna és a mellékágrendszer rehabilitációjával kapcsolatban olvashatóak, azok halmozottan ellentétesek a VKI szellemiségével, iránymutatásaival. Végeredményben egy több évtizedes terv, a Bős-
Nagymarosi Erőműrendszer felső szakaszára tervezett eredeti műtárgyak megvalósítását terjesztették be a VKI-ba csomagolva.
Mosoni-Duna
A Mosoni-Dunán tervezett beavatkozások felsorolásából megállapítható, hogy abból a tényleges beavatkozásokra, azok tényleges hatására nem lehet következtetni, ami „Intézkedések” címén a „Szigetköz alegység vízgyűjtő gazdálkodási terv kéziratá”-ba leírásra került, az műszaki szempontból megítélhetetlen.
A Mosoni-Duna felső szakaszánál „Intézkedések” címen mindössze ennyi olvasható, szó szerint idézve,:
„Lokális mederkorrekció, lefűződött mellékágak rehabilitációja, külterületi szakaszokon a meder szűkítése, belterületi szakaszokon társadalmi igényeknek megfelelő partrendezés, hosszirányú átjárhatóság biztosítása. Jó mezőgazdasági gyakorlat bevezetése.”
Hasonlóan, a műszaki és a tényleges beavatkozás mikéntje szempontjából értékelhetetlen az, ami a középső és az alsó szakasz Intézkedéseinél olvasható. A leírtakból megítélhetetlen, hogy tényleges megoldásként mit terveznek, hogy a
tervezett műszaki beavatkozások ténylegesen összeegyeztethetőek-e a Víz Keretirányelvvel, vagy azzal ellentétesek, hogy a tervezett műszaki beavatkozások a vizeink jó ökológiai állapotba való hozását segítik elő, vagy csak évtizedes vízügyi tervek leporolását és VKI címkével való feldíszítését jelenti. Megállapítható, hogy a tervezett intézkedések listája valójában egy kitöltetlen biankó csekk, megvalósítása a bizalmi elvre épül, hogy a civil szféra higgye el, hogy a „lokális mederkorrekció, és a külterületi szakaszok szűkítése” mindazon vízügyi munkálatok tömör összegzése, amelyek az elkövetkező években a Mosoni-Duna felső szakaszát és annak vízparti
élővilágát segítik majd jó ökológiai állaptba hozni.
A Mosoni-Duna torkolatának áthelyezését és annak megduzzasztását öt szóval elintézik, idézve: „torkolati duzzasztó és halátjáró építése”. Az öt szóval leírt, gyaníthatólag több milliárdos beruházás, bár kétszeresen is ellentétes a VKI-val (a torkolati folyószakaszt áthelyezi, és a folyót megduzzasztja, habár a VKI ajánlása: „Nagy folyók esetében a szabályozottság csökkentése inkább az jelenti, hogy nem építünk újabb partvédő műveket és keresztirányú műveket”), mégis a hazai VGT-ben ez vizeink „jó” ökológiai állapotba való hozását segíti elő.
A Mosoni-Duna mesterséges módon, a vízügyi szervek által meghatározott mennyiségben kapja a vízutánpótlást egy zsilipen keresztül. Ezért elfogadhatatlan, hogy a kis vízhozamra hivatkozva akarjanak medret szűkíteni a felső és középső külterületi szakaszokon, és a kevés vízhozamra hivatkozással akarjanak a torkolatnál duzzasztót építeni. Ezek a beavatkozások ellentétesen a VKI-val. Elfogadhatatlan az az indok, hogy amiatt nem lehet nagyobb vízhozamot biztosítani a Mosoni-Dunán, mert akkor a magas víz elöntené egyes falvak strandját. A VKI nem ad lehetőséget arra, hogy egy falu strandjára hivatkozva szántszándékkal alacsonyan tartsák a vízhozamot, majd az
alacsony vízhozamra hivatkozva mederszűkítésekkel próbálják megemelni mesterségesen megemelni a vízszintet.
A Mosoni-Duna alsó részének lesüllyedt vízszintje nem természeti folyamatra vezethető vissza, annak oka a bősi erőmű felvízcsatornájának medereróziója, ami a Duna medrét kimélyítette, így a Mosoni-Dunából torkolatából mintegy „kicsúszik” a víz. A bősi erőmű káros hatásait viszont nem egy – A VKI-val elvárásaival ellentétes - újabb duzzasztóval és folyótorkolat áthelyezéssel kell orvosolni. A Bős alatti medererózió feltöltéssel és mederstabilizációval mérsékelhető, ez majd a Mosoni-Dunára vízszintjére is visszahat. A Rajnán a legalsó vízlépcső alatt hasonló módon, visszatöltéssel oldották meg a medereróziót, úgy, hogy az a hajózásban sem okozott fennakadást. Nyilvánvaló, hogy a medervisszatöltés nem eredményez stabil mederállapotot, és az folyamatos karbantartást, anyagvisszapótlást igényel.
Ez az ára az olcsó és környezetbarát vízerőműnek.
2009-11-18.
Duna Charta