2023. május 16-án a Fellini Kultúrbisztróban a Duna Charta vezetősége átadta a 2022. évi Karátson Gábor-díjat, amelyet a Római-part védelme érdekében kifejtett hosszú és elkötelezett munkásságáért ítéltük oda Ébert Ágostonnak.
Bejegyzésünk alján olvasható a laudáció.

 

 Laudáció

ÉBERT ÁGOSTON

tiszteletére a

 

KARÁTSON GÁBOR díj

átadása alkalmából

 

  

Jó itt lenni a parton, jó, hogy nem egy betonszegéllyel lezárt, fáktól gondosan megtisztított vízparton állunk most, a mobilgát beton alapzatán.

 A Karátson Gábor díjat 2017-ben hoztuk létre. Az alapító okiratból idézve:

„A díj megalapításának célja kettős. A díj létrehozásával egyrészt szeretnénk a Duna mozgalmat erősíteni, élővé tenni, a díj átadásával is felhívni a figyelmet a Dunát fenyegető veszélyekre, az elavult vízügyi beavatkozási és duzzasztási tervekre, elősegíteni, hogy minél szélesebb rétegekben tudatosuljon a Duna védelmének szükségessége.

Emellett szeretnénk, hogy mindazoknak a neve, emléke fennmaradjon, akik a Duna védelmében sokat tettek, úgy a bős-nagymarosi erőmĹąrendszer megépítése elleni küzdelem-ben való részvétellel, mint gátépítő lobbi ellen kifejtett tevékenységükkel, vagy a fenntar-tható folyóhasználat széles körben való ismertté tételével.

A díjat olyan természetes személy kaphatja meg, akinek tudományos, környezetvédelmi, vagy ismeretterjesztő tevékenysége elősegíti, hogy a természetes vizeink, különösen a Duna vízi és vízparti ökoszisztémája, természeti értékei hosszú távon fennmaradjanak, akinek a fenntartható folyóhasználat érdekében kifejtett munkássága hozzájárul ahhoz, hogy a jövő generációja is részesedjen mindazokban az ökoszisztéma szolgáltatásokban, amelyet a természetes, vagy természetközeli folyóink, vízfolyásaink nyújtani tudnak.”

A célunk nem pusztán az volt, hogy fennmaradjon a Dunáért küzdők neve, azt is szeretnénk, hogy a tevékenységük példa legyen a jövő generáció szemében, a környezetet védő jövő generáció szemében: hogy voltak, akik reménytelen helyzetben is megpróbálták – és néha még sikerrel is jártak.

Úgy gondoljuk, akik eddig megkapták a díjat, azok mind példával szolgálhatnak majd a jövő generációjának. Akik eddig kapták a díjat:

Vida Gábor, Szigetköz elkötelezettje, aki a hágai perben hazánk szakmai vezetője volt – mellesleg ő volt az, aki 2013-ban ama bizonyos, sok tekintetben botrányos, a Római-parttal kapcsolatos akadémia ad-hoc bizottság tagjaként egyedüliként a mobilgát jogosultságát megkérdőjelező különvéleményt fogalmazott meg.

Vásárhelyi Judit, a Duna mozgalom ikonja, az 1985-ös alternatív Nobel díj megnevezettje, és aki a környezeti nevelés területén közel három évtizeden át tevékenykedett. 

Andrásfalvy Bertalan, aki az ártéri gazdálkodás hagyományait feltárta. Munkássága alapját jelentette a modern vízgazdálkodási módszer, a mélyárterek víztározásának kidolgozásához.

A 2022. évi Karátson Gábor díjat a Római-part védelmével kapcsolatban adományoztuk.

Karátson Gábor örülne ennek, hisz maga is a Rómaira járt, innen evezett fel családjával néha egészen Komáromig, Gönyüig, még 70 évesen is hajóba szállt, valamelyik, talán már nem létező csónakházban volt a kielboat-ja.

Mint számtalanszor elmondotta és meg is írta: ő azért járt a Dunára evezni, mert úgy érezte, hogy 1956 után már csak ez, a Duna maradt meg a szabadságból. Trianonnál a térképen Magyarországot egy körömvágó ollóval körbevágták, az ország legtöbb fenséges táját elszakították, és csak kevés fenséges dolog maradt meg a megcsonkított országban. Ezek közé tartozik a Duna.

És ezt a szabadságot érezzük mi is, amikor kijövünk ide a Római-parta, a Duna mellé, és ezt a fenségességet és szépséget érezzük és óvjuk, amikor védjük a Dunát.

Karátson Gábor utolsó könyvéből idézve, amikor a távolra szakadt unokahugáról ír: „37 éve láttam utoljára, akkor itt járt mind a három amerikai unokahúg, Cora, Nora és Joy. Elvittem őket evezni a Dunára, kacagtak örömükben:
– Ilyen folyók ma már csak Afrikában vannak – mondták –; de meglásd, ez a mai világ nem fogja annyiban hagyni a dolgot, tönkre fogják tenni ezt a folyót is.”

Ez a tönkretétel itt a Rómain a mobilgát képében jelent meg. És ritka dolog történt: ellent tudtunk állni. Ami itt történt, az a civil összefogás –  hogy megmaradjanak a fák a Rómain, megmaradjon a föveny, a kavicsos part – az példaértékĹą. Nem biztos, hogy örökké így marad, hisz azok az erők, amelyek nem a Duna fenntartható használatában, hanem az úgynevezett hasznosításában érdekeltek, azok mindig itt lesznek.

De mindenesetre egy biztos: egy olyan civil küzdelem alakult itt ki, ami mindenféleképpen fedi azt a tartalmat, amit a díj alapító okiratában megfogalmaztunk, hogy:

 „a Duna vízi és vízparti ökoszisztémája, természeti értékei hosszú távon fennmaradjanak, hogy a jövő generációja is részesedjen mindazokban az ökoszisztéma szolgáltatásokban, amelyet a természetes, vagy természetközeli folyóink, vízfolyásaink nyújtani tudnak…”

Sokan, sok civil szervezet, összefogás küzdött a Római-part megmaradásáért. Az alapító okirat szerint a díjat csak magánszemély kaphatja, ezért olyasvalakinek gondoltuk azt adományozni, aki személyében, mentalitásában, elkötelezettségben képviseli az egész Római-parti civil közösséget és összefogását. 

Ezen szempontok miatt a 2022. évi Karátson Gábor díjat Ébert Ágostonnak ítéltük oda.

Kedves Ágoston! Úgy gondoltuk, hogy személyedben megtestesül mindaz, amit a díj alapító okiratában megfogalmaztunk. Régóta képviseled a Római-part ügyét, elkötelezett-séged vitathatatlan. Személyed mondhatni fixpontja volt annak a munkának, amit itt sokan kifejtettek, és a rengeteg elvégzett munka mellett katalizátorként is segítetted mások tevékenységét.

A tapasztalatod mindig nagy segítséget jelentett, és képviselted a szakmaiságot akkor, amikor a civileket a hozzá nem értés ürügyén akarták kizárni a véleménynyilvánításból.

Az ilyen emberekről, mint Te vagy, nekem mindig Babits Mihálynak a Jónás könyve címĹą verse jut eszembe. Csak az első sorokat idézném:

Monda az Úr Jónásnak: "Kelj fel és menj Ninivébe, kiálts a Város ellen! Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság: szennyes habjai szent lábamat mossák."

Jónásnak nem sok kedve volt ehhez, nyugalomra vágyott, nem akart küzdeni, nem akart kiabálni, főleg azt nem akarta, hogy megkövezzék, ezért inkább az ellenkező irányba indult, de a Mindenható utánanyúlt, és rábírta, hogy mégis Ninivébe menjen, és kiáltson a bĹąnös város ellen.
Jónás egy kényszerpróféta volt. És valójában valamiféle kényszerpróféták vagytok Ti is, Te is, és az volt Karátson Gábor is, aki, mint sokszor elmondotta, a háta közepébe nem kívánta a gátépítőkkel szembeni kilátástalan küzdelmet, legszívesebben elrohant volna az ellenkező irányba, de mégis évtizedeken át kiabált a vízügy ellen.

És biztos vagyok benne, hogy Neked is lett volna jobb dolgod, mint éveken, évtizeden át a mobilgát mĹąszaki tartalmáról folytatni parttalan vitákat. Hogy milyen mélyen kell betonozni a mobilgátat, árvízkor átmegy-e a víz a gát beton alapja alatt, hogy biztonságos-e ilyen magasságú víznyomás ellen a mobilgát, hogy az átszakadása esetén mennyi idő alatt önti el az ár az öblözetet, hogy kellenek-e fák a partra, és, hogy kiváltható-e a kiválthatatlan kikiáltott ilyen-olyan talaj alatti közmĹąvezeték…  és még sorolhatnánk a küzdelmeidet a hazugságok, és a hivatalos álszakértők ellen. Lett volna jobb dolgod, mint hogy éveken át kiálts a város ellen, hogy nagy ott a baj!

A különbség köztetek, hogy Jónást az Úr kényszerítette a prófétaságra, míg titeket, Téged, a körülmények és a belső értékrendetek kényszerítettek arra, hogy vállaljátok ezt a kényszer-prófétaságot, és éveken, évtizedeken keresztül küzdjetek, leginkább reménytelenül, és eltĹąrjetek méltatlan, megalázó helyzeteket, szituációkat, a verbális megkövezéseket, gondo-lok esetedben például egyes közmeghallgatásokra.

És tegyük hozzá, hogy ez a belső kényszer hajtott mindenkit, aki részt vett a Római-partért való küzdelemben.

Ezért is gondoltuk úgy, hogy ez a környezetvédelmi díj, amely végeredményben sok ember munkáját ismeri el, a Te személyedben kerüljön nevesítésre. Nálad, úgymond, jó helyen lesz ez az aprócska emlék, ez a kavics, és az oklevél.

Te az vagy, aki személyedben hitelesen tudod képviselni mindazokat az embereket, akik tevékenyen tettek azért, hogy a fák megmaradjanak a Római-parton.

Karátson Gábor sokat foglalkozott a Bibliával, és ez nem csak a bibliai témájú festménye-iben jelent meg, hanem az ökofilozófiai gondolkodásában is. A biblia értelmezésében annak környezetvédelmi tartamát is kereste. Így írt az egyik cikkében:

„Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” – mondta Jézus, és ez a mondás nem csak a házasságra áll. Nemcsak a férfit és a nőt szerkesztette egybe az Isten, hanem a rétet és a fĹąszálakat is, az eget és a madarakat, a hegyet és az erdőt, az erdőt és a vaddisznókat, őzeket, szarvasokat, a talajt és a gilisztát, a patakokat és a tisztaságot. Sok idejébe került ez az egybeszerkesztés, mint egyfajta jogharmonizáció, ezt nevezzük evolúciónak." 

Mi itt, a Római-parton kiegészíthetjük ezt azzal, hogy az Isten egybeszerkesztette a Dunát a kavicsos partjával, és a parton álló fákkal. És, mint Jézus mondá: Ezt ember egymástól el ne válassza! 

Végezetül azzal fejezném be, amivel kezdtem:  Jó itt lenni a parton, jó, hogy nem egy betonszegéllyel lezárt, fáktól gondosan megtisztított vízparton állunk most, a mobilgát beton alapzatán.

Köszönjük mindezt Neked, és köszönjük mindazoknak, akik ebben részt vettek.

 

2023. május 16.

Római-part, Fellini Kultúrbisztró