A Duna Charta és a Védegylet táti tanácskozásának résztvevői

az alábbi Zárónyilatkozatban foglalják össze
álláspontjukat a Duna jövőjét érintő tennivalókról

Az ivóvízkészletek fogyatkozása illetve elszennyeződése, a folyók és árterek élővilágának pusztulása világszerte új felismerésekre vezetett. Ma már kevesen vitatják, hogy a vízgazdálkodásban feltétlen elsőbbséget kell biztosítani az ivóvízbázisok védelmének, valamint a biológiai sokféleség szempontjából kitüntetett jelentőségű vízi és vízparti élőhelyek megőrzésének. Ezek az elvek, bár az Európai Unió víz-keretirányelveiben ugyanúgy megjelennek, mint számos nemzetközi szerződésben, melyekhez Magyarország is csatlakozott, sajnos, a dunai víz- és környezetgazdálkodás gyakorlatában nem érvényesülnek.

Ezért az Országgyűléshez fordulunk: javasoljuk, hogy mielőbb alkosson törvényt a Duna védelmében! A törvény szerezzen érvényt a fentebb leszögezett értékelsőbbségeknek (vízminőség, biodiverzitás) -a folyamszabályozásban: ahol lehet, a hullámtér bővítésével biztosítsanak szabad és biztonságos lefolyást a nedves területek élővilágát éltető nagyvizeknek, s ne a gátakat magasítsák. Általában a vízkormányzási eljárások a vízjárás természetes ciklusaihoz alkalmazkodjanak. Ahol lehet, bontsák el az ártéri szigetek melletti kis mellékágakat lezáró, azokat feltöltődésre és pusztulásra ítélő keresztgátakat.

-a vízi közlekedésben: ne kövessük el azokat a tragikus hibákat, amelyek Nyugat-Európa folyóit holt csatornákká változtatták. A hajózás érdekeire hivatkozva ne a folyó medrét igazítsuk mérhetetlen költségek árán a hajók és tolatmányok merülési mélységéhez, hanem a vízi közlekedés eszközei alkalmazkodjanak a Duna természetes adottságaihoz. A hajózási útvonal hagyományos kotrási módszerekkel történő rendszeres karbantartása, a korábbi gátlástalan kavicskitermelés következtében kialakuló sziklazátonyok eltávolítása és más, kisebb léptékű, helyi mederrendezési eljárások alkalmazása révén az év túlnyomó részében duzzasztás nélkül is biztosítható a zavartalan hajózás a Dunán.
-a vízenergia hasznosításában: a síkvidéki folyamszakaszon épített duzzasztóművek teljesítménye nem áll arányban környezetromboló hatásukkal. A duzzasztott térségek eliszaposodása, az alvízi szakaszon a meder és a talajvíz szintjének mélyülése a vízkivételi lehetőségek csökkenésével jár, romlik a vízminőség, a gátak elvágják a létfontosságú összeköttetést az érintett folyamszakaszok élővilága között, a kiülepedő ipari szennyeződés pedig a felszín alatti vizeket mérgezi. Ezért a cél az ilyen létesítmények felszámolása s ne szaporításuk legyen.

A tanácskozás résztvevői állást foglaltak az alábbi, halasztást nem tűrő kérdésekben: A Szigetköz rehabilitációjához nem kell új medret szabni a folyónak. A víz, és elsősorban az árvizek szabad lefolyásának útjában álló akadályok elhárításával helyreállítható a természetes összeköttetés a főmeder és a mellékágak között. Ehhez azonban, a hágai nemzetközi bíróság állásfoglalásának megfelelően, biztosítani kellene az ökológiai igényeknek megfelelő vízhozamot az eredeti mederben. Ez az évenként kétszer esedékes nagyvíz levezetése mellett az átlagos hozam legalább 40-50%-át jelentené. A főmederben a lesüllyedt mederfenék megemeléséhez a korábban kikotort kavicstömeg részleges visszatöltésére, a párhuzamművek megbontására illetve ún. hordalékcsapdák kialakítására volna szükség. Az itt honos élőlénytársulásokat eddig ért veszteség részben visszafordíthatatlan. A lehetséges revitalizáció záloga a Duna mindenkori természetes vízjárásához igazodó szabályozás.

Javasoljuk a Szentendrei-Dunaág védetté nyilvánítását. Ezt indokolja a két partszakasz élővilágának értéke, a táj turisztikai és rekreációs jelentősége, s mindenekelőtt a főváros vízellátása szempontjából létfontosságú parti szűrésű kúthálózat védelme. Tiltakozunk a szigetmonostori híd építése, valamint a Római parton törvénysértő módon emelt lakóépületek védelmére tervezett gát építése, az ottani vízisport-paradicsom felszámolása ellen.

A táti ártéri erdő kiirtását barbár, elvetemült cselekedetnek tartjuk! Követeljük a tervezett kerülőút vonalvezetésének módosítását, és az erdő újratelepítését. A hullámtér rovására, természetvédelmi területen keresztül vezető útvonal semmibe veszi a táj és az ivóvízbázis védelmével, a közlekedés biztonságával kapcsolatos szempontokat, a községet elvágja a folyótól, egyedüli értelme sokmilliárd adóforint elterelése a gát- és útépítő lobbi számára.