A Duna Charta üdvözli a Duna-Régió létrehozására irányuló kezdeményezést. Őszintén reméljük, hogy az érintett országok közötti együttműködés elmélyítése a térség fölemelkedését, közös dolgaink rendezését szolgálja majd. Ehhez szeretnénk hozzájárulni itt következő javaslatainkkal.

1. Előbb vizet a Duna-mederbe, aztán Duna-Régiót! A régió névadója, a Duna, két évtizede húzódó jogvita tárgya Magyarország és Szlovákia között. A régió szervezésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Duna 1992-ben történt egyoldalú szlovák elterelése óta a hazai Duna-szakasz felső részébe az eredeti vízhozamnak csak töredéke jut. Felszólítjuk a jelenlegi és a következő kormányt, hogy a Duna-Régióban való részvételünk alapfeltétele az legyen, hogy Szlovákia a Duna vízhozamának legalább a felét juttassa vissza az eredeti Duna-mederbe! Elképzelhetetlennek tartunk egy olyan Duna-Régiót, amelyben a folyó egyik szakaszából hiányzik a víz! A nemzetközi jog szerint Magyarországot illeti a vízhozamnak legalább a fele. Ezt a víztömeget a folyó egyoldalú elterelése óta Szlovákia ellenszolgáltatás nélkül használja áramtermelésre.

2. Az ivóvíz-bázisok védelme feltétlen elsőbbséget élvezzen a Dunával kapcsolatos intézkedésekben! Emellett kiemelt hangsúlyt kapjon a vízminőség javítása, a vizi és vízparti élővilág megőrzése. A hazai természetközeli, uniós viszonylatban egyedülálló Duna-szakaszt - a természeti értékeit megőrizve - fejlesszék a Duna-Régió turisztikai, rekreációs területévé!

3. A hajózás környezetbarát fejlesztése támogatandó, de a Dunán nagyszabású műszaki beavatkozások megvalósítása nem össztársadalmi érdek. A folyó megduzzasztása sem közlekedési, sem gazdasági szempontból nem indokolt. A tudományos közlekedési előrejelzések nem támasztják alá, hogy az elkövetkező évtizedekben a Duna kelet-nyugati irányú fő szállítási útvonallá válna! A keresztgátak sorát követelő tervek kizárólag az uniós fejlesztési forrásokra áhítozó érdekcsoportoknak hoznának hasznot, míg a károkat a társadalomra hárítaná! A magyarországi folyamszakaszon a sokáig elhanyagolt hajózási útvonal felújítása hagyományos vízkormányzási és folyószabályozási módszerekkel történjen. A hajózás alkalmazkodjon az itteni vízviszonyokhoz, és ne a Dunát igazítsák a teherszállító uszályokhoz! A medermélyülés a korábbi mértéktelen kotrás eredménye: ennek következményei egyes szakaszokon a meder feltöltésével enyhítendők!

4. Megújuló energiákra hivatkozva nem szennyezhetjük el az egyik legfontosabb lételemünket, az ivóvizet! Számos példa bizonyítja, hogy a duzzasztók károsítják az ivóvízbázisokat: a duzzasztás alatti szakaszon a medermélyülés, a megduzzasztott szakaszon pedig a szennyezett hordalék kiülepedése korlátozza a vízkivételi lehetőségeket. A síkvidéki vízerőművek nem túl jelentős energiatermelését egyértelműen gazdaságtalanná teszik a kiugróan magas építési költségei, valamint az ivóvízbázisban és a környezetben okozott jelentős kár. A megújuló energiaforrások részesedésének növelését Magyarország, kedvező adottságait kihasználva, biztosítsa a geotermikus, szél- és napenergia hasznosítása útján. Ennél is nagyobb tartalékok rejlenek az energia-hatékonyság javításában, a takarékosságban, a rendszer decentralizálásában, a kommunális energiaigények zömének helyi forrásokból történő biztosításában.

5. A regionális együttműködésben rejlő lehetőségek sokféle területen gyümölcsöztethetőek. Kiemelnénk ezek közül a vasúthálózat rekonstrukcióját, a határokon átnyúló környezetszennyezést ellehetetlenítő intézményes biztosítékok kidolgozását, közös munkahelyteremtő és vállalkozásfejlesztő programok támogatását, valamint az élővilág és az élőhelyek, a talaj, a levegő és a vízrendszerek hatékony védelmét a Duna egész vízgyűjtő-területén.