A Duna Charta a jelenleg hatályos, sztálinista eredetű alkotmány elfogadásának 61. évfordulóján üdvözli az új magyar Alkotmány előkészítésének folyamatát, és reményét fejezi ki, hogy az új Alkotmány jogi kötelezettségként irja majd elő a magyar államhatalmi és közigazgatási szervek feladatát folyóink, erdeink, mezőink és a magyar kultúrtáj megóvására.

A Duna Charta álláspontja szerint hazánk új Alkotmányának, mint a legmagasabb szintű jogi normának ki kell fejeznie Magyarország elkötelezettségét hazánk természeti kincseinek megóvására, hogy mindazokat a természeti értékeket, amelyeket őseinktől ezen a tájon örökül kaptunk, megőrizve adhassuk tovább gyermekeinknek és unokáinknak. Kezdeményezzük, hogy az új Alkotmányba jogi kategóriaként kerülhessen be a Közös Természeti Örökségünk fogalma. Csak az alkotmányos védelem teremtheti meg természeti örökségünk szükséges oltalmát a rövidlátó gazdasági érdekek ellenében is.

A Duna Charta álláspontja szerint közös természeti örökségünk védelmének elsődlegesen az ivóvízbázisokra kell vonatkoznia, ezek speciális jogi védelme a jövő nemzedéke életének szempontjából megkerülhetetlen követelményként áll előttünk.

A környezeti katasztrófák kibontakozásának napjaiban jól látható globális változások az elkövetkező évtizedekben az ivóvizet drasztikusan felértékelik, a jövő kék aranyának stratégiai jelentőségét már világszerte felismerték. Magyarország ivóvízbázisa egyedülálló Európában, amely nem csak hazánknak, de a környező országoknak is ivóvíz tartalékul szolgálhat. Ha nem tudjuk megvédeni ivóvizeinket, nemsokára már nem lesz mit védenünk.Mindennél sürgetőbb feladatnak tartjuk - a nemzet fennmaradásának szempontjából is - az ivóvízbázisok védelmét, amelyet elvként az Alkotmányban is rögzíteni kell.