A Duna Charta levéllel fordult dr. Salamon Lászlóhoz, az Alkotmány-előkészítő eseti Bizottság elnökéhez, javaslatot téve az új Alkotmány koncepciójának kidolgozásához.

Levelében hangsúlyozta, hogy az idén Magyarországon bekövetkezett környezeti katasztrófák egyik tanulsága, hogy hazánk lakossága nem érezheti magát biztonságban a felelőtlen beruházások miatt. A felsőzsolcai és az ajkai katasztrófák nem csupán természeti környezetünkben és életfeltételeinkben tettek rettenetes kárt, hanem tömegek veszélyeztetésével, emberáldozatokkal és hatalmas anyagi veszteségekkel is jártak. A megtörténtek nyilvánvalóvá tették: jelenleg hazánkban az Alkotmányban rögzített egészséges környezethez való jogot olyan szinten lehet semmibe venni, hogy az már az élet biztonságát, az élethez való jogot is sérti.

A Duna Charta álláspontja szerint az új Alkotmány előkészítésének folyamata kivételes lehetőség arra, hogy az új Alkotmány ne csak megerősítse a Magyar Köztársaság területén élőknek az egészséges környezethez való jogát, hanem alapjogként kezeskedjék arról, hogy hasonló események a jövőben már ne is következhessenek be.


Karátson Gábor
Duna Charta elnöke



A Duna Charta üdvözli az új magyar Alkotmány előkészítésének folyamatát, és reményét fejezi ki, hogy az új Alkotmány nemcsak megerősíti a Magyar Köztársaság területén élők jogát az egészséges környezethez, de alapjogként garanciát is nyújt, hogy az elkövetkező generációk is egészséges környezetben élhessenek.

A Duna Charta álláspontja szerint hazánk új Alkotmányának mint a legmagasabb szintű jogi normának ki kell fejeznie Magyarország elkötelezettségét hazánk természeti kincseinek megóvására, hogy mindazokat a természeti értékeket, amelyeket őseinktől ezen a tájon örökül kaptunk, megőrizve adhassuk tovább gyermekeinknek és unokáinknak. Kezdeményezzük, hogy az új Alkotmányba jogi kategóriaként kerülhessen be Közös Természeti Örökségünk fogalma. Csak az alkotmányos védelem teremtheti meg természeti örökségünk szükséges oltalmát a rövidlátó gazdasági érdekek ellenében is.

Az elmúlt években, évtizedben olyan globális környezeti változások szemtanúi lehettünk, amelyek nagymértékben valószínűsítik, hogy környezeti téren jelentős fordulat előtt állunk. Az előrejelzések szerint hazánk klimatikus viszonyait - a Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése miatt - az átlagosnál is szélsőségesebb időjárás fogja meghatározni. Az állampolgárok jogos igénye, hogy a várható globális környezeti változások következményeit az állam a maga szabályzó eszközeivel - ideértve a jogi eszközöket is - mérsékelje, kielégítve azt az alapvető elvárást, hogy az állam a romló környezeti feltételek mellett is mindent megtegyen, hogy állampolgárai egészséges környezetben élhessenek.

Emellett a közelmúlt hazai környezeti katasztrófái (a felsőzsolcai árvíz, az ajkai vörösiszap áradat) bizonyítják, hogy a felelőtlen gazdasági tevékenységek nem egyszerűen a környezetet, az életfeltételeket pusztítják, de olyan szintű károkozást és fenyegetettséget okoznak, amely az alkotmányban rögzített egészséges környezethez való jogon túl már az élet biztonságát, az élethez való jogot is sértik. Ezek az emberáldozatokkal, óriási anyagi károkkal és tömegek veszélyeztetésével járó események rámutatnak, hogy a jelenlegi Alkotmány nem von maga után olyan szükségszerű alsóbb szintű törvényhozási kötelezettségeket, amelyek az emberi tevékenységek okozta környezeti katasztrófákat megakadályoznák, vagy legalább is az esélyüket minimalizálnák.

A Magyar Köztársaságnak nem csak a jelen társadalom egészséges környezethez való jogát kell biztosítania, hanem a jövő nemzedékeknek az egészséges környezethez való jogát is. Ez hosszú távú gondoskodást igényel; az államnak a maga szabályzó tevékenységével el kell érnie, hogy gazdasági tevékenységek semmi esetre se csorbítsák az eljövendő nemzedékek egészséges élethez és környezethez való jogát.


Ugyanakkor, az elmúlt időszaknak a gazdasági tevékenységek okozta környezeti katasztrófái azt is bizonyítják, hogy nem egyszerűen az egészséges környezethez való jogot kell biztosítani, hanem azt is, hogy az állam az Alkotmányban elismert egészséges környezethez való jognak, valamint a vállalkozások jogának olyan egyensúlyát alakítsa ki, amely nem csupán általánosságban garantálja, hogy a környezetünk állapota ne romoljon, de kizárja, hogy a gazdasági tevékenységek környezeti katasztrófát idézzenek elő.

Ugyancsak nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a globális felmelegedés miatt az elkövetkező évtizedek legjelentősebb természeti erőforrása az ivóvíz lesz. A jövő kék aranyának nemzetgazdasági stratégiai jelentőségét már világszerte felismerték. Így mindazok a gazdasági tevékenységek, amelyek hazánk ivóvízbázisait veszélyeztetik, közvetetten nem csak az Alkotmányban deklarált egészséges környezethez való jogot sértik, de a nemzet biztonságát, fennmaradását is veszélyeztetik.
Az ivóvíz az egyik legalapvetőbb, nélkülözhetetlen lételemünk. A jelentőségük, sérülékenységük miatt az ivóvízbázisok legmagasabb szintű védelme szükséges, hogy semmilyen gazdasági indokkal ne lehessen károsítani, veszélyeztetni őket.

Mindezek miatt a jelenlegi Alkotmányban meglévő, a környezet védelmét deklaráló 18.§ és 70./D§ megtartása mellett, azok kiegészítését tartjuk szükségesnek, az alábbiak szerint:

- A Magyar Köztársaság felelősséget érez a jövő nemzedéke iránt, ezért elkötelezett hazánk természeti kincseinek megóvására, hogy mindazokat a természeti értékeket, amelyeket őseinktől ezen a tájon örökül kaptunk, megőrizve adhassuk tovább a következő nemzedékeknek.

- A Magyar Köztársaság külön törvényben rögzítettek szerint gondoskodik a Közös Természeti Örökségünk megóvásáról.

- A Magyar Köztársaság különös értéknek tekinti a felszín alatti ivóvízbázisokat és kiemelt fontosságúnak tartja azok védelmét.

- A Magyar Köztársaságban a vállalkozás joga és a gazdasági verseny szabadsága nem sértheti az egészséges környezethez való jogot.