Az Európai Uniót alapító országok összetartozásának jelképe a Rajna volt, az Unió bővítésének jelképe pedig a Duna lehetne. A Duna térség országai között azonban kulturális téren nagyobbak a különbségek, és elevenebb a múltban egymásnak okozott sérülések emléke. Akadozik az együttműködés, keveset tudunk és kevéssé érdeklődünk szomszédjaink iránt. A Duna Eurorégió létrehozása kivételes alkalom arra, hogy ezen változtassunk. Ezért a magyar kormány mint az unió soros elnöke 2011-ben javasolja:

Legyen a regionális együttműködés kimondott célja a közös szellemi és természeti örökségünk jobb megismerése, védelme.

Ez világos, jól kommunikálható értelmet adna a Duna Eurorégió létezésének, és elejét venné annak, hogy a nagyralátó terveket beruházási lobbycsoportok váltsák aprópénzre.

A Duna vízgyűjtő területe kijelöli a regionális összefogás geopolitikai kereteit; de a folyam csak névadója, és nem elsőrendű tárgya az együttműködésnek, a Duna Régió Stratégiának.
A tavalyi év folyamán, a Külügyminisztérium koordinálásával létrejött magyar javaslatban a régiós együttműködés, valamint a környezetvédelem, az ivóvízbázisok védelme szerepelt prioritásként, maga mögé utasítva a hajózás fejlesztését - pontosabban túlfejlesztését. Az utóbbi időben ez a társadalmi konszenzussal kialakított prioritási sorrend megfordult, és a hajózási feltételek biztosítása hamis alappillérévé vált a magyar koncepciónak.

Magyarországnak nem érdeke, hogy a Dunát hajósztrádává alakítsák át! Ha komoly műszaki beavatkozásokra kerülne sor a Dunán, az tönkretenné a kivételes tájképi értékeket, károsítaná az ivóvízbázisokat, és visszavetné a vízi túrizmus minden fajtáját. Tisztán kell látni: a hajózás túlfejlesztése nem egyeztethető össze a több millió ember számára ivóvizet szolgáltató ivóvízbázisok védelmével, vagy a környezetkímélő túrizmus fejlesztésével!

A Duna hajósztrádává alakítása valójában ellentétes az EU Víz Keretirányelvével, amely elsőbbséget biztosít a vízbázisok védelmének, és általában az ökológiai szempontoknak. Elfogadhatatlan, hogy Magyarországon ennek ellenére egyes csoportok nem a Víz Keretirányelv segítségével akarják a stratégiai fontosságú hazai vízkészleteinket megvédeni, hanem épp ellenkezőleg, a kötelező Víz Keretirányelv szigorú előírásait semmibe véve, a vízbázisok védelme helyett a hajózási társaságok érdekeit akarják az országra erőszakolni. Hogy céljukat elérjék, kötelezőnek beállított, de - mint arra a Jövő Nemzedékek országgyűlési biztosának állásfoglalása nemrégiben rámutatott - egy ENSZ-egyezmény kivételével Magyarországra nézve valójában semmilyen kötelezettséggel nem bíró nemzetközi egyezményekre hivatkozva akarják a döntéshozókat befolyásolni.

Emiatt kérjük a kormányt, az illetékes minisztériumokat, hogy határozottan lépjenek fel azok ellen, akik a kivételes vízbázissal és természeti értékekkel rendelkező hazai Duna-szakasz védelmét elősegítő uniós jogszabály, a Víz Keretirányelv felpuhításán és kijátszásán dolgoznak, valamint a hazai érdekek helyett lobbyérdekeket képviselnek! A hajózhatóság fenntartása érdekében csak annyi műszaki beavatkozást engedjenek meg a Dunán, amennyit a Magyarországra egyedül kötelező ENSZ AGN egyezmény előír.

A Duna mindig is hajózható volt. A hajózhatóság javítását nem a Duna átszabásával kell biztosítani, hanem a navigációban az információs és kommunikációs technológiák szerepét kell növelni. Emellett hajóparkok elkerülhetetlen felújításakor a kisebb merülési mélységű bárkákat kell előnyben részesíteni, amilyenek ma is zavartalanul közlekednek a folyón.