November 4 újra itt van
Karátson Gábor beszéde az Élőlánc 2012. január 14-i tüntetésén
NOVEMBER 4 ÚJRA ITT VAN
Ezer esztendeje annak,
hogy a magyarok itt laknak.
Most akarják kitiltani, kiirtani,
de az Isten nem engedi.
Hölgyeim és Uraim, higyjünk az Istenben, és higyjünk a nagyszalontai népdalban is.
Amikor november 20-án, egy nagyváradi konferenciáról hazatérve kezembe vettem a magyarországi napilapokat, azonnal tudtam, hogy félrevezetett a naptár: november 4.-e újra itt van. „Megtámadták Magyarországot”, mondta az első szám főcíme. Ugyanaz a hideglelés fogott el, mint amely 55 éve, csak most nem a Szovjetunió támadott meg, hanem a művelt Nyugat. Őskép ez a november 4, 1956 óta tapodtatnyit sem mozdultunk előre. Farkas esz meg, ördög esz meg, mindenképpen megesznek. Mellesleg szólva a Nyugat, amely ’56-ban úgymond nem segíthetett, a szuezi kalanddal akkor is hátbatámadott mindjárt.
„Itt a piros, hol a piros”, a világpolitika és a világgazdaság játékszabályait kiismerni bajos, de szinte mindig a nyers önzés és az alig leplezett aljasság jellemzi őket. „Tiéd az ország”, mondjuk ezzel szemben a Miatyánkban, és ez mindmáig a legmagasztosabb képzet, amelyre az ember az ország fogalmával kapcsolatban eljutott.
Az ország szegényei az Isten szegényei. Az ország a szegényeké. Ez a jézusi ország-fogalom abszolút igazság. Lehet, hogy ennek az abszolút igazságnak a magyar kormány gazdaságpolitikája sem felel meg, de az IMF és az Európai Unió spekulációinál még mindig közelebb van hozzá. „Fiaim, mily nehéz a gazdagnak a mennyek országába bemenni” mondta Jézus, ami a sokat idézett „elmentek a tankok, megjöttek a bankok”-ra is vonatkoztatható. Mondhatjuk persze, hogy a jézusi koncepció naív, nem gyakorlatias; de mélyen a születés és halál misztériumaiban gyökeredzik, amelyekről az uralkodó gazdasági világképnek sejtelme sincsen. A hivatalos világkép egy egészen keskeny sávra korlátozódik, s a maga alkalmatlan voltát már számtalanszor bizonyította; az ökológiai szempontokat félresöpörve kérlelhetetlen erővel sodorja a világot a pusztulás felé. Ilyen körülmények között a nyugati világ fenyegetődző, kioktató hangnemének nem sok értelme van – ebben az eltévelyedett világban, ahol senki sem igen tudja, mit is kellene tenni, az egyenrangú felek közötti tárgyalás hangneme az, ami a tényeknek talán még mindig inkább megfelelne.
Akárhogy is, a Magyarország elleni dühödt támadásoknak van valami határozottan rasszista jellege, amelyet uniós partnereink minden más esetben hangosan kárhoztatnának – csodálom, hogy-hogy nem veszik észre magukat, mindent gyűlölnek, ami magyar; ha volna rá idő, a jelenség pszichoanalitikus magyarázatot követelne. Az önismeret teljes – és félelmetes – hiányára vall az is, ha olyanok oktatnak ki minket politikai korrektségből, miegyébből, akik új háborúk indításából, egész falvak kiirtásából, koncentrációs táborok felállításából mindmáig nem tudnak kikászálódni; csupán Irakban egymillió-egyszázezernél több embert küldtek a másvilágra, tetejébe hazug indokkal. Mindenesetre jobban fájlalom az iraki háborúban való (ránk erőltetett) részvételünket, mint fájlalnom kéne, szerintük, az Alkotmányban néhány régies kifejezés használatát. Ezek a gyarmatosító hatalmak irtották ki Afrika törzsi kultúráit, hurcolták az afrikaiakat rabszolgaságba, irtották ki az észak-amerikai indiánokat, az ausztrál őslakókat.
Egy szóval ne csodálják, ha ez a magyarokat pocskondiázó új módi hang rosszul esik nekünk, s az Európai Unióba vetett hitünket összezúzta. (Az enyémet ugyan nem, mert már a népszavazáskor nemmel szavaztam, én nem akartam cukrászdát nyitni Bécsben.)
Dehát, mert bátorításra szorulnánk, hadd idézzem itt Pietrelcinai Szent Pio, az 1968-ban elhúnyt Pio atya híressé vált jóslatát.
Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lesz erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”