Ki az aki beszél?
Karátson Gábor cikke a Magyar Hírlapban
KI AZ, AKI BESZÉL?
Ezt a kérdést már akkor fel kellett volna tennem, amikor Viviane Reding, „az Unió vasladyje” leszedette a magzatelhajtás helyett örökbeadást javasló magyar plakátokat. Az események azóta jócskán előreszaladtak, az uniós agresszivitás újabb meg újabb formáival kellett megismerkednünk, közöttük további abortusz-követelő kirohanásokkal is. Az ilyesmit szokták az Unióban európai értékeknek nevezni.
Nehogy azt higgye bárki is, hogy morális ítélkezéssel beszélek, nincs arra sem okom, sem jogom. Valamikor, fiatalabb koromban, kétkötetes regényben (Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony) próbáltam megírni azokat a gyötrelmeket, amelyekbe egy fiatal ember itt kerülhet. Az emberiség csapdahelyzetbe szorult, de más az isteni irgalom és más a pöffeszkedő közöny.
„Tat tvam aszi”, „Ez vagy te”, tanítják az indiai Upanisádok, megmutatva a tanítványnak a valamennyi földi lénnyel való misztikus azonosságát. „Ebből áll ez a Mindenség, ez a valóság, ez a lélek, ez vagy te, ó Szvetakétu!” „És egy kis gyermeket állatván elő, közöttük megállatá és azt ölébe vévén, monda azoknak: Valaki ez ilyen kicsiny gyermekek közül egyet béfogad az én nevembe, engemet fogad bé, és valaki engemet béfogadand, nem engem fogad bé, hanem azt, aki engemet elbocsátott,” mondta Jézus. Ontológiai felismerések ezek, amelyek elől bajosan zárkózhat el az ember. Különben ugyanis maga a nyelv kavarodik össze az emberek közt. Mivel Viviane Redinget mint emberi lényt semmi sem különbözteti meg a halálra ítélt magzattól, nyilatkozatában az őt megmenteni akaró kezet löki félre.
Northrop Frye valahol arról ír, hogy amilyen fontos a környezetvédelem, a természetet addig nem fogjuk tudni megmenteni, amíg férfi és nő viszonyát rendbe nem hozzuk. Tat tvam aszi, „Ez vagy te”, az Upanisád szava nem csupán emberekre, hanem a természeti jelenségekre is vonatkozik.
„A Duna Magyarországon a nemzeti identitás részét jelenti, ezért a legérzékenyebb kérdések egyike”, mondta a magyar miniszterelnök Strasbourgban, a 2012. január 18-i sajtótájékoztatón. „A kommunizmus összeomlásában, bármilyen meglepő is ez önöknek, a Duna például fontos szerepet játszott, mert a kommunisták akartak építeni rá egy erőművet, a nép pedig fellázadt ez ellen. A Duna-mozgalom volt az egyik legnagyobb antikommunista mozgalom Magyarországon. Ezért bármilyen beruházást, gátat, zsilipet, medermélyítést a Dunán a magyarok nagy része úgy élne meg, mintha erőszakot tennének a saját folyóján. (...) Én itt inkább a környezetvédőkkel pendülök egy húron; bár nem vagyok süket az ipari érvekre sem, azt gondolom, hogy politikailag ma inkább a környezetvédők felé billen a mérleg nyelve.”
A Lánchíd Rádió, tudvalevőleg, antikommunista, korábban ellenzéki, ma kormánypárti hírben áll, a nyelvek összekavarodása miatt azonban, lásd Bábel tornyának mítoszát, a Lánchíd Rádióban sem tudni biztosan, hogy éppen ki beszél. Úgy tetszik, nem sok érzékük van a nemzeti identitás azon érzékeny részéhez, amelyről Orbán Viktor beszél (s amely természetesen a Duna-mozgalom résztvevőinek érzékenysége is), hacsak nem akarnak vele nyíltan, mondhatni puccs-szerűen szembemenni. Volt már velük, nem sokkal az új kormány megalakulása után e tárgyban egy éles összecsapásom; most újra színt vallottak, a Rádió maga-e, vagy Papp Endre, az egyébként közkedvelt műsorvezető a saját szakállára, nem tudom.
Alig néhány héttel Orbán strasbourgi nyilatkozata után. Bizonyos szombat reggelen; a paksi erőmű kibővítéséről beszélgetett Aszódi Attilával, ami kényes kérdés volna már magában is, de most nem erről beszélek. A Duna ügyét Papp Endre hozta szóba, nem éppen magas színvonalon, bár ő a környezetvédők szakértelmét vonta kétségbe mindjárt. Szószerinti idézet a hanganyag alapján: „ … Annak idején természetesen ugye a bős-nagymarosi dolognál ugye alapvetően azért, ha visszagondolunk, nem a, nem környezetvédelmi szakemberek beszéltek a dolgokról, hanem ugye a az akkor rendszerelleni öö fellépés volt. Ausztriában ahogy láttam, gyönyörűen megoldották olyan erőművek melletti Duna-szakaszok, madarak öö a természet szinte szinte lubickol, szinte jobban érzi magát a a kerülő utak, a kerülő, a folyónak készített kerülő utak mellett, öö üdülőtelepek alakultak ki, és így tovább öö. (….)” Aszódi A.: „ … Igazándiból nagyon jól mondja, hogy ez a dolog is Magyarországon ez át volt politizálva, a rendszerváltáshoz persze ez kellett, úgy szoktuk mi mondani, hogy ez egy ilyen trójai faló volt, ami segített az emberek fejében átbillenteni valamit és hát a rendszert megdönteni, de igazándiból most már jóval, 20 évvel a rendszerváltás után vagyunk, a faló lelepleződött, tehát esetleg a falóval lehetne valamit kezdeni.”
A „trójai faló” itt monstruózus képzavar, de ki ez a „mi”? Valamelyik szocialista miniszterelnök alatt a szocialista Kovács Lászlót hallottam így érvelni. Meg szokták beszélni egymással ezt a kérdést, vagy rokonlelkek egybehangzanak? Gondolatmeneteikben a környezetvédőknek a lenini „hasznos idióták” szerepe jut. Szakmai érvek a beszélgetésben nem hangzottak el, és a kolontári tragédia vagy a fukusimai katasztrófa után a technokraták nehezen is büszkélkedhetnének szakértelmükkel: két világkép ütközik itt össze (Hosono Gosi japán környezetvédelmi miniszter január végén úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy az atomenergetikai bizottság jelentése szerint két héttel a tragédia megtörténte után az egyes blokkban található reaktor felrobbanásától tartottak, és Tokió kiürítését is tervbe vették). Éppen elég szakértő foglalt állást a vízlépcsőrendszer megépítése ellen, mire egy hatalmas népmozgalom, nagy áldozatok árán, meg is tudta állítani a dolgot. A Lánchíd Rádiónak természetesen joga van arra, hogy újra meg újra, agitatívan („Kellene valamit...”, „ esetleg a falóval lehetne valamit kezdeni”) síkra szálljon a véleményünk szerint halálos út mellett; emberi tisztességtelenség azonban, ha ezt, kormánypárti rádióként, anélkül teszi, hogy közölné, nem az Orbán-kormányt képviseli ebben, hanem a régi, bukott MSZMP-MSZP-SZDSZ kormányok véleményét.
Karátson Gábor
A cikk a Magyar Hírlap 2012. március 3-i számában jelent meg, elérhetősége: http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/ki_az_aki_beszel.html