Vízjel
2. szám
Szerkesztő: Langmár Ferenc
1986. augusztus

TARTALOM
... a történet – a vízlépcső elleni tiltakozások kronológiája –
Az Ipari Minisztérium helyzetjelentése
Az OKTH álláspontja

A tiltakozások dokumentumai
        Aggódó helybeliek
        A Magyar Népköztársaság OrszággyĹąléségez és Kormányához
        Tiszta vizet a Dunába!
        Tisztelt Választópolgárok!
        A Kékek röplapjai
        A Duna Barátainak a közleményei
        A Duna Kör akciói
        Népszavazási kérelem
        Hírdetés
        Kitekintés – külföldi szemszögből

Belső viták, útkeresések
        Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
        Levél az OKTH Elnökének
        Vitaindító
        Gondolatok a kör négyszögesítéséről

Beszélgetés
        Alkotmánnyal a zsebben – Mécs Imrével, a népszavazási kérelem egyik kezdeményezőjével
        Van tennivaló – egy volt Duna Körössel
        Kinőni egy korszakot – a Duna Kör tagjaival
        Nem volt esély – egy "Duna Barát"-tal

Szemét-ügyek
Ha?! Ha? Ha?!
Halálimpex

Megj.: Előző számunkban "A szabadság a fő szabály..." címmel részleteket közöltünk Sólyom Lászlónak "A társadalom részvétele a környezetvédelemben" c. tanulmányából. A részleteket az OMFB Rendszerszervezési Iroda kiadványából vettük át /1986. ápr./, a szerzővel való egyeztetés nélkül. - szerk. -
***

... A TÖRTÉNET
"Aki tiltakozik a vízlépcső ellen, megérdemelne egy kunyhót Szibériában!"
Berecz János

Meglepően nagy erejĹą és széleskörĹą társadalmi tiltakozás bontakozott ki a Gabcikovo–Nagymaros Vízlépcsőrendszer ellen 1984-ben. Ma már nagyon nagy az esélye, hogy ezt a "borzalmat" megépítik, de az elmúlt egy év tapasztalatai azt sejtetik, hogy amíg meg nem épül ez a mĹą, mindig lesznek, akik megpróbálnak minden elképzelhető és kivitelezhető tiltakozási formát a vízlépcső ellen.

Ez a hozzáállás egy alapvetően új viszonyt jelez környezeti és társadalmi problémáinkhoz. A vízlépcső elleni tiltakozás egy kisebb fajta határkő a magyar környezeti és ökológiai gondolkodásmód, és minden bizonnyal politikai kultúránk fejlődésében.

Szükségesnek tartjuk ennek a tiltakozás-sorozatnak a tapasztalatait, tanulságait levonni, annál is inkább, mert a GNV elleni tiltakozás előképe lehet egy majdan kibontakozó ökológiai mozgalomnak.

Ehhez kívánunk hozzájárulni a magunk lehetőségeivel. Megkíséreltük összegyĹąjteni az elmúlt két és fél év fontosabb és jellemző dokumentumait és történéseit. Elsősorban a Magyarországon történtekre koncentráltunk. Ez alól csak a nyugaton és nálunk is legismertebbé vált "hirdetés"-sel tettünk kivételt, valamint a World Water-beli cikkel, mely jól tükrözi a nyugaton kialakított képet a GNV körüli csatározásokról, taktikázásokról.

Sem a kronológiában, sem a dokumentumgyĹąjteményben nem töreked/het/tünk teljességre. Némelyik közölt szöveg eredetileg nem a nyilvánosság számára készült, ill. csak felolvasásra: kérjük, hogy ezek esetlegesen nehézkes stílusát ennek tudja be a Tisztelt Olvasó!

1958 Államközi egyezmény Magyarország és Csehszlovákia között a Duna közös hasznosításáról.

1973 A Magyar–Csehszlovák Közös Kibővített MĹąszaki Bizottság elfogadja a Gabcikovo–Nagymaros Vízlépcsőrendszer /GNV/ terveit.

1977 Megkötik a GNV létesítéséről szóló magyar-csehszlovák Közös Egyezményt. Az energetikai egységek átadási határideje 1986-90.
Magyar részről Kádár János az aláíró.
A csehszlovák parlament ratifikálja a megállapodást.

1978 A Győr-Sopron megyei KNEB vizsgálata és a VÁTI területrendezési terve felveti a terv hiányosságait és a megvalósításához elengedhetetlenül szükséges környezetvédelmi intézkedéseket és beruházásokat.

1979 Vita a HNF környezetvédelmi bizottságában a vízlépcsőről. Megjelennek az első nyilvános publikációk a GNV-ről. Ausztriában vita bontakozik ki a hainburgi vízerőmĹą építéséről.

1980 A HNF, a Magyar Hidrológiai Társaság, a MTESZ rendez vitát a GNV-ről. Tudományos ankét Tatabányán.
A magyar kormány az erőforrások szĹąkülése, a rossz gazdasági helyzet miatt kezdeményezi az építkezés későbbre halasztását. Szlovákia komoly erőfeszítéseket tesz a beruházás csehszlovák oldali magas készültségi fokának demonstrálására.

1981 A magyar fél csak állagfenntartó munkálatokat végez. A Csehszlovák fél anyagi és technikai problémái miatt ütemlemaradásban van. A magyar kormány az építkezés 1990-ig történő halasztását akarja elérni, de meghátrál a csehszlovák ellenállás előtt.
Megkezdődnek az akadémiai bizottságok vizsgálatai.
nov. Megjelenik a legnagyobb hatású tanulmány a vízlépcsőről. Vargha János: Egyre távolabb a jótól, Valóság.

1982 A tudománypolitikai Bizottság határozata a vízlépcső megvalósításával kapcsolatos tudományos vizsgálatok elrendeléséről és határidejéről.

1983 Tanulmányok sora készül el: A Duna távlati komplex hasznosítása /OMFB/; MTA Elnökségi Interdiszciplináris Problémabizottsága jelentése; az MTA főtitkára által fölkért operatív csoport jelentése.
jún. 11. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács határozata a tervek felülvizsgálatára és környezeti hatásvizsgálat elrendeléséről. Határidő: 1985. június 30. Felelős: Országos Vízügyi Hivatal /OVH/.
szept. A magyar fél felvonul a szlovákiai alvízcsatorna munkálataihoz. Az alvízcsatorna jelentős részét Magyarország alakítja ki.
okt. 10. Államközi szerződés az építkezési határidő négy évvel történő módosításáról. A bősi erőmĹą energetikai egységének üzembe helyezési határideje 1990, a nagymarosié 1993.
Megkezdődnek a tárgyalások a magyar oldali építkezésben való osztrák részvételről.
Ausztriában – Konrád Lorenz vezetésével – szélesedik a hainburgi vízerőmĹą elleni tiltakozás.

1984 jan. Az első nyilvános vita a vízlépcsőről, TIT Rakpart klubjában.
A meghívott vitapartnerek közül az OVH képviselője nem jelent meg. Az OVH kísérletet tett a rendezvény meghiúsítására. Az esten Vargha János biológus, újságíró és több, eredetileg hallgatóként megjelent tekintélyes szakember tart előadást. Éjszaka egy magánlakásban – az esten résztvevő – 20-25 ember társadalmi bizottságot alakít, melynek egyetlen célkitĹązése a GNV építésének megakadályozása. Az elkövetkező hónapokban a bizottság rendszeres összejöveteleket tart.
febr. A társaság a "Bizottság a Dunáért" elnevezést veszi fel. Az összejöveteleken bárki megjelenhet és részt vehet a döntésekben. Rövid vita után a vízlépcső megépítéséről való lemondást követelő aláírásgyĹąjtő akció mellett döntenek, információs anyag készül, előadásokat szerveznek az egész országban. A Bizottság mĹąködésének hatására több szakmai szövetségben, intézményben, társadalmi szervezetben foglalkoznak a témával; előadások és viták állandó témája a vízlépcső.
Fontosabb viták, előadások helye: Almássy téri Szabadidőközpont, Bercsényi kollégium, Közgazdaságtudományi Egyetem, Fiatal Közgazdászok Klubja, MKKE Rajk L. Szakkollégium, Pénzügykutató, KOPINT, Közgazdaságtudományi Intézet, Magyar Hidrológiai Társaság, MĹąszaki Egyetem, ELTE BTK, MÉSZ KözgyĹąlés, KépzőmĹąvészek Programbizottsága, OVH, Szeged Biológiai Központ, Győr, Debrecen Kossuth L. Tud. Egyetem, Visegrád, Biológiai VándorgyĹąlés, ELTE BTK KISZ Bizottsága, Budapesti Városszépítő Egyesület. Meghiúsított rendezvények: Magyar Írók Szövetsége, Magyar FilmmĹąvészek Szövetsége, BME Vásárhelyi Pál Kollégium.
A viták során vezető politikusok rendre állást foglaltak a vízlépcsőről.
márc. A meginduló aláírásgyĹąjtést "kisebb" rendőri zaklatások, munkahelyi fenyegetőzések kísérik. Munkahelyi vezetők több helyütt elkoboznak aláírásokat.
Fokozatosan elkülönül egy jó kapcsolatokkal és információkkal rendelkező csoport. A többiek információ hiányában nehezen találnak maguknak feladatot. Megkezdődik a lemorzsolódás.
Megkezdődik a Dunatáj Tájvédelmi Egyesület szervezése. Az egyesület szervezőinek összejövetelei továbbra is nyitottak, az egyesület létrehozását ellenzők számára is. A viták középpontjában: általános célú környezetvédelmi egyesület vagy csak a vízlépcsővel foglalkozó, fedőszerv jellegĹą egyesület. A lassan különváló elit csoport, a későbbi Duna Kör magja ez utóbbi mellett.
Az egyesület szervezése új embereket vonz.
Az OKTH állásfoglalása a GNV terveinek komoly korrekciója, mellett.
máj. Betiltják az előadásokat, hírzárlatot rendelnek el a vízlépcsőről a környezeti hatástanulmány elkészítésének határidejéig.
A szamizdat lapok kivételével több mint egy évig csak egy-két írás jelenik meg a vízlépcsőről.
jún. Egyesületszervezési megbeszélés a HNF főtitkárával, majd az OKTH elnökével. Utóbbi szóban ígéretet tesz az egyesület megalakításának engedélyezésére.
aug. A hatóságok obstrukciós levelezgetéssel lehetetlenné teszik az egyesület megalakítását.
Elkezdődik a későbbi "A Duna Kör Hírei" címen megjelenő újság szerkesztése.
A szĹąk körön kívüli emberek túlnyomó része lemorzsolódik az egyesületalapítási kudarc után.
szept. Megalakul a Duna Kör. Első akciója: felhívás az osztrák közvéleményhez.
okt. A GNV felépítése ellen összegyĹąlt 6068 aláírást elküldik az OrszággyĹąlésnek és a Minisztertanácsnak.
Csehszlovákia hivatalosan tiltakozik a hainburgi vízerőmĹą megépítése ellen, annak ökológiai és gazdasági kárai miatt. Az osztrák kormány a környezetvédők elleni rendőri fellépés után felfüggeszti a hainburgi vízerőmĹą építését. Az utána következő félévben a hainburgi erőmĹą elleni népi kezdeményezés 300 000 aláírást gyĹąjt össze, ami elegendő ahhoz, hogy a parlament megvitassa, tartsanak-e népszavazást az erőmĹą megépítéséről.
dec. Megjelenik A Duna Kör hírei első száma.

1985. febr. Nyolc vízügyi szakember előterjesztéssel fordul az MTA elnökéhez, kérve az Akadémia nagyobb szerepvállalását a GNV terveinek felülvizsgálatában.
ápr. KépzőmĹąvészeti kiállítás a Duna védelmében.
máj. A Duna Kör Hírei 2.
jún. Az országgyĹąlési választások jelölőgyĹąlésein – elsősorban Budapesten – több helyen nagy súllyal napirendre kerül a vízlépcső ügye és más környezetvédelmi problémák. Választási röplap a vízlépcső ellen.
Az Akadémia zártkörĹą vitája a GNV környezeti hatástanulmányáról.
júl. A nyugatnémet természetvédelmi szövetség kísérlete a Duna–Majna–Rajna csatorna továbbépítésének megakadályozására.
aug. Az OVH által készített hatástanulmány alapján a kormány megerősíti a GNV melletti elkötelezettségét. Az Egyezményes Terven kisebb és nem kielégítő változtatásokat hajtanak végre.
Sajtókampány indul a vízlépcső tervei mellett. Kritikai cikkek nem jelenhetnek meg.
szept. A "Kékek" első akciója: röplapok, levél a képviselőknek és a vízlépcső által közvetlenül érintett területen élő értelmiségieknek.
A Duna Kör egyesületalapítási tárgyalásai a HNF-fel.
okt. A Duna Barátainak első közleménye.
A vízlépcső ügyében népszavazást követelő aláírásgyĹąjtés indítása.
"Alternatív Nobel-díjat" kap a Duna Kör, a Right Livelihood Foundation díját.
dec. A Duna Barátainak második közleménye.
A Right Livelihood Foundation díjátadására Svédországba utazni akaró két Duna Kör tag közül a magyar hatóságok csak Vargha Jánosnak a kiutazását engedélyezik. A Kör nem veszi át a díjjal járó 25 000 dollárt, mert ennek nincsenek meg a legális feltételei.
A Kékek második röplapja.

1986 jan. Osztrák és nyugatnémet zöldek és a Duna Kör sajtótájékoztatója Budapesten.
Duna Kör a díjjal járó pénzt alapítvány céljaira kívánja felhasználni, tudományos kutatások támogatására. A felügyeleti szervnek megnyerni kívánt Akadémia elutasítja az együttmĹąködést.
A népszavazási petíciót 2655 aláírással elküldik az Elnöki Tanácsnak a szervezők.
febr. A Duna Kör környezetvédelmi sétát szervez Budapesten osztrák környezetvédőkkel, majd a rendőrségi fenyegetőzés hatására lemondja. Rendőrségi ill. munkahelyi elbeszélgetés számos Kör taggal és más környezetvédőkkel.
A sétán ennek ellenére résztvevők közül többeket a rendőrség brutálisan bántalmaz.
Kékek harmadik röplapja.
márc. A strassburgi Európa Parlament a GNV megépítése ellen foglal állást.
ápr. Az osztrák kormány hol elveti, hol felmelegíti a hainburgi erőmĹą tervét.
Az országgyĹąlés településfejlesztési- és környezetvédelmi bizottságának ülése a vízlépcsőről.
A harmadik Duna Barát röplap.
Duna Kör tagok közérdekĹą bejelentése a GNV kérdésében.
A Duna Kör Hírei 3.
Magyar állampolgárok felhívása – osztrák napilapban megjelentetett fizetett hirdetés formájában – az osztrák közvéleményhez, a GNV építésében való osztrák részvétel megakadályozása érdekében.
Sajtókampány Magyarországon a "Hirdetés" ellen.
máj. Aláírják a szerződéseket a GNV építésben való osztrák részvételről.
A Duna–Majna–Rajna csatorna szövetségi vízi úttá nyilvánításáról hozott törvényt a Bundestag, a KGST országok dömpingjének megakadályozására.
Szétválnak a Kékek. A nevet megtartó csoport általános környezetvédelmi programmal rovatot indít a Hírmondó szamizdat folyóiratban.
Az osztrák parlament a GNV építésében való osztrák részvételt biztosító törvényt hoz.
jún. A Duna Kör röplapja.
A Duna Barátainak negyedik közleménye.
júl. A Duna Kör Hírei 4.

/A GNV elleni tiltakozó akciók történetéhez lásd még a Beszélőt, a Hírmondót, A Duna Kör Híreit és az Égtájak Között folyóiratot./
***

 

"A GNV alapberuházás területi hatása /-/ negatív, /+/ pozitív
1. A dunakiliti tározó lassuló vize elszennyezi a felszín alatti vízbázist /-/
2. Talajvizenyősödés a tározó közelében /-/
3. SzĹąrt vízpótlás a Mosoni-Dunába és a vízpótló rendszerbe, üdülési lehetőség megteremtése /+/
4. Talajvízszint csökkenés a Szigetköz nagy részén /-/
5. Kieső mezőgazdasági hozamok /-/
6. Ártéri erdők pusztulása /-/
7. Az Öreg-Duna jellege megváltozik /-/
8. A Mosoni-Duna visszaduzzad a csúcsrajáratáskor /-/
9. Javulnak a hajózás feltételei Pozsony és Budapest között /+/
10. Talajvizenyősödés az alacsonyan fekvő területeken /Lovadi-, Rét-patakok, Szőny, Pilismarót, stb. /-/
11. A Concó vizének visszaduzzasztása az erős szennyezettség miatt pangó vizet eredményezhet /-/
12. A koppánymonostori mellékág keveredésével állandó vízszintĹą tó alakul ki /-/
13. Víz alá kerülő területek. Almásneszmély, KKV, Prépost-sziget, malom /-/
14. A nagymarosi böge mentén a talajvízszint emelkedése károsítja az ipar- és lakóterületeket /-/
15. A Táti szigeteknél a Kis-Duna ág le lesz zárva, a Kögyo /Dorog/ szennyvize ide érkezik/ /-/
16. Esztergomot a Dunától gát "választja" el; vizenyősödés az alacsonyan fekvő területeken /-/
17. A Prímás sziget használata állandó lehet /+/
18. A pilismaróti öbölben szennyezett Duna víz lesz. A tervezett üdülési funkciók várható szennyezése veszélyezteti a tervezett vízkivételt /-/
19. Az építési forgalom a települések belterületén bonyolódik és súlyosan károsítja a települési környezetet /-/
20. A por és a zajterhelés az építés alatt károsítja a Dunakanyar környezetét /-/
21. A vízlépcső tájidegen elem, rontja az idegenforgalmi üdülési adottságokat /-/
22. A vízlépcső alatti meder kimosódás veszélyezteti a Bp.-i ivóvízbázist /-/
23. Vízsebességlassulás miatt az eutrofizáció valószínĹąségének a növekedése /-/
24. Szennyeződés lerakódás a fenéken /-/
25. Mederkolmatáció miatt csökkenhet a kutak vízhozama /-/"
Bős /Gabcikovo/–Nagymaros Vízlépcsőrendszer területrendezési tervének korszerĹąsítése és területfejlesztési program kidolgozása.

Városépítési Tudományos és Tervező Intézet
Budapest, 1986. augusztus
***

"egy rövid európai a-t kérnék
köszönöm
három
négy"

Cselényi Béla
***

 

"Cikolán, Püskin, Lipóton arról beszélgetnek az emberek, hogy a mélyre süllyedt talajvíz helyett csak öntözéssel lesz megoldható a mezőgazdasági termelés? Hogy lesz-e annyi öntözővíz, amit ez a hatalmas kavicskúp el ne nyelne? És a kiszáradó kutak vizét hogyan pótolja majd a vízvezeték? Aggódva kérdezik, vajon néhány évtized múlva nem kell-e a mai mezőgazdaságnak is szegre akasztania szerszámait, miként az aranyászok tették a szabályozás után? Dunakilitin viszont a fejük fölé 16-18 m magasra tervezett víztömeg miatt aggályoskodnak: mi lesz, ha az ezerévenkéntre számított pusztító árvíz hamarabb megjön és a gátakból kicsordul a hatalmas mennyiségĹą víz? A haladást senki sem akarja gátolni. Csak azt nem szeretnék az emberek, ha a nemzetközi vízi út biztonságát, s az olcsó villamos energiát a szigetközi és csallóközi népnek kellene megfizetnie."

/Timaffy László: Honismeret, 1979.3./
***

"A GNV tekintetében ismeretes, hogy közös létesítésére 1977-ben a CSSZSTK és az MNK kormánya Egyezményt írt alá. Ez azt irányozta elő, hogy az összesen 846 MW teljesítőképességĹą 3,6 milliárd kwh villamos energiát termelő erőmĹą 1987–1990 között üzembe lép. Az erőmĹą termelésének fele a magyar felet illeti. A népgazdaság beruházási erőforrásainak egyre erősebb beszĹąkülése következtében 1980-ban kezdeményeztük a mĹą üzem behelyezésének legalább három évvel történő hátrább ütemezését, 1981-ben pedig közöltük, hogy 1990-ig csak állagfenntartó munkálatokat tudunk végezni. A csehszlovák fél a létesítést részben belpolitikai indítékok miatt sürgeti és saját hányadaként már kb. 6 milliárd Ft-ot beruházott, ezért elzárkózott az építés három évet meghaladó hátrább ütemezését eredményező fékezéstől, illetve leállításától. A tárgyalások még nem fejeződtek be, de olyan kompromisszum még nem zárható ki, hogy a csehszlovák fél a gabcikovoi vízlépcsőt, a magyar részesedés jelentős részét átvállalva megépíti, és ezt a magyar fél a részére jutó villamos energia termeléséből fizeti vissza. Ennek következtében mindenféleképpen azzal kell számolni, hogy a GNV-ből 2000-ig számottevő villamos energia termelés részünkre nem jut, vagy azért mert a mĹą nem épül meg, vagy azért, mert a reánk eső termelés döntő hányada addig még az építés költségeinek visszafizetésére lesz lekötve."

/Méhes Lajos: Előterjesztés az Állami Tervbizottság részére, 1983. február l0./
***

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
/Vitaindító/
I. A társaság deklarált célja a természetvédelem és környezetfejlesztés lenne, melyen belül kiemelt feladat a vízkészlet-gazdálkodás, különösen az egészséges ivóvíz biztosítása.
A Duna Kutató Intézet égisze alatt mĹąködve lehetővé válna, hogy a Duna vízgyĹąjtő területén a társadalmi összefogás kibontakozzék, akár nemzetközi méretekben is. Budapesti csoportja az MTA, vagy valamelyik intézetének, ill. az érdekelt szervek /OKTH, Fővárosi VízmĹąvek stb./ támogatását /helyiség, telefon, sokszorosítás stb./ nyerhetné el, melyet a továbbiakban részletezettek szerint később megtérítenénk.

Első menetben készülne egy vízkészlet-gazdálkodási, vízminőségvédelmi összefoglaló – meglévő anyagok felhasználásával –, melyből kiderülne, hogy a távlati ivóvízellátásban az egyik legnagyobb problémát a GNV okozza és ezért javasoljuk a beruházási költséget is csökkentő módosítás/oka/t. A másik alapvető problémára – a külföldről érkező szennyezett folyóvizekre – is felhívnánk a figyelmet. Javasolnánk az ipari és kommunális szennyvizek kezelésének meggyorsítását, melynek egyik forrása a GNV költségekből való megtakarítás egy része lenne. Hivatkozva a KGST szabványra a szomszéd országokkal való megegyezés gyorsítását kérnénk. Teljesen jogosan, mivel mi már tettünk az ügy érdekében.

II. Egy javaslatba hozható mĹąszaki megoldás:
Gönyü alatt csak folyószabályozás történne, a Nagymarosi vízlépcső elmaradna. A Szigetközben a fő hajóút a jelenlegi meder és országhatár lenne.
A Duna kisvízi szabályozása a mértékadó hajókaravánok völgymenti követelményeinek megfelelő ajánlott paraméterekkel valósulna meg végleges formában, folyamszabályozási módszerekkel /átvágások, kotrások, szabályozómĹąvek stb./. A középvízi szabályozás lehetővé tenné az éjjel-nappali kétirányú hajózást a mértékadó karavánok számára a folyamszabályozási és telekommunikációs munkák befejeztével.

A csehszlovák oldalon épülne egy oldalcsatorna – megfelelő mĹątárgyakkal – lehetőség szerint az elkészült betonépítmények felhasználásával. A szabályozható vízszintĹą oldalcsatorna többcélú:
o árapasztóként mĹąködik nagyvizek idején, megnövelve a hajózási időalapot a főmederben,
o kisvízi időszakban hegymeneti hajózóút a mértékadó hajóegységek számára,
o talaj- és belvízszintszabályozó, esetleg öntözési lehetőséget biztosít környezetében /előny Csehszlovákia számára/.
Kétirányú haladás esetén a meder keresztszelvény középen az ajánlott minimális vízmélységnél nagyobb, mivel a tényleges útvonalon szükséges azt az értéket biztosítani. Ez és a szembejövő karavánok közötti minimális hajóútszélesség befolyásolja döntően a szükséges kotrás mennyiségét. A kisvízi egyirányú hajózás miatti kotrási igény csökkenés a vízlépcsőrendszer egyik legsúlyosabb mĹąszaki indokát kérdőjelezné meg.

A kotrás viszonylag rövid időn belül valósítandó meg mĹąszaki okokból, de azon belül ütemezhető, mivel van lehetőség az ajánlott paramétereknél kisebb jellemzők mellett is a völgymenti igény kielégítésére:
o átmenetileg 4 /esetleg 2/ bárkából álló egységek bonyolíthatják a forgalmat,
o a hegymeneti nyersanyagok tömege egyelőre több, mint a völgymeneti /fél/készárué, így lefelé csökkentett terheléssel is közlekedhetnének a tolatmányok. A csökkentett terhelésĹą hajók az ajánlottnál kisebb vízmélység esetén is biztonsággal lejuttatják az árut. /Az üres bárkákat is le kellene vinni a berakó kikötőig./
Az oldalcsatorna átmeneti szakaszokkal csatlakozik a szabályozott főmederhez. Kialakításától függően esetleg egy hajózsilip /Gabcikovo/, de maximum kettő szükséges az egyirányú hajózóút kialakításához. Ez a csehszlovák igényeknek megfelelően lehet az eredeti horizontális méretĹą is, de elegendő lenne kisebb is. Ikerzsilip helyett egyes építhető.

Az oldalcsatorna folyamatos átöblítése és a zsilipkamrák töltése gravitációsan nem biztos, hogy megoldható, ezért a hajózsilipek mellé kettős üzemĹą turbiná/k/ beépítése válhat szükségessé. Ha indokolt, az oldalcsatorna kialakítható kiskapacitású szivattyús energia tározóvá, ami az "energia nemesítés" révén energetikailag önellátó rendszert jelentene.
A hajózsilipek lényegében nem, de a csatorna ütemezhető a kotrási szélesség, vagy a csatorna jellemző szintjeinek függvényében /fenék, LKHV, LNHV stb./ és a csatornával szembeni egyéb kívánalmak szerint /vízszintszabályozás, öntözés stb./.
Karbantartása, bővítése kisvízi időszakban történhet.

A nyilvánvaló beruházási költségcsökkenés mellett alig jelentkezik energetikai haszon. Pótlása részben a GNV megtakarítás másik részéből egyéb módon /energiaracionalizálás/ történhetne. Viszont a várható ökológiai, ökonómiai károk sem nagyobbak, mint a jelenlegi helyzetben. A magyar felet terhelő 58 millió m3 egyszeri és az évi 0,5-0,7 millió m3 úszókotrós földmunka terhére a folyamszabályozás és fenntartás megoldhatónak látszik.
A mĹąszaki-gazdasági problémákon felül a jogi és politikai kérdések is rendezendők.

III. A javasolt mĹąszaki megoldások belső szakértés útján /célszerĹąbb mĹąszaki megoldásként/ kerül/né/ne/k/ benyújtásra az OVIBER-hez, hogy az önfenntartásunkhoz szükséges pénzeszközt előteremthessük további tevékenységünkhöz.
Az újítás követelményeiben, elveiben kerülne csak kidolgozásra, hiszen egy ilyen volumenĹą munkát "házilagos kivitelben" csak igen hosszú idő alatt és komoly apparátussal lehet kidolgozni részletesen. Rögzítenénk a díj felhasználási területeit:
o társasági kiadások /tájékoztatók, előleg visszatérítés stb./,
o alapítvány a kiemelkedő vízügyi, természetvédelmi és környezetfejlesztési tevékenység elismerésére,
o közremĹąködők díjazása.
Az OVIBER-hez elküldött javaslat másolatait egyidejĹąleg megküldenénk a párt- állami és társadalmi szervezetek központjainak és érintett helyi szervezeteinek, az illetékes egyetemeknek, kutató és tervező intézeteknek, a tömegkommunikáció összes fórumának, valamint olyan prominens személyiségeknek, akik szakmailag, emberileg támogathatják javaslatunkat.

Az újítást a társaság mint jogi személy, vagy képviselői, mint magánemberek jelenthetnék be. A jelentkezettek aláírásaikkal támogathatnák a javasolt mĹąszaki megoldás/ok/ elfogadását és a címzettektől is ezt kérnénk.

IV. Tevékenységünk legális keretek közt folyna.

Budapest, 1984. február 6.                        /név, cím/

/Az aláírásgyĹąjtést kezdeményezők második összejövetelére készített vitaindító./
***

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGGYĹ°LÉSÉHEZ ÉS KORMÁNYÁHOZ
A csehszlovák és a magyar kormány 1984-ben ismét elkötelezte magát a Bős–/Gabcikovo–/Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésének folytatása mellett. A vízlépcsőrendszer súlyosan károsítaná az érintett országok ivóvíz-ellátását, mező- és erdőgazdaságát, településhálózatát. Jóvátehetetlen károkat okozna Csallóköz, a Szigetköz és Dunakanyar táji-természeti környezetében. A károk aránytalanul meghaladnák a villamos energia termelésből és a hajóút javításából a tervezett módon, a Duna felduzzasztásával és oldalcsatornába terelésével elérhető előnyöket.

Ebből a meggondolásból kiindulva létfontosságúnak tartjuk
1. a vízlépcsőrendszer építkezésének leállítását, akár az államközi szerződés felmondása árán is;
2. olyan tervek kidolgozását a közös Duna-szakasz szabályozására, amelyek figyelembe veszik a folyam ökológiai, társadalmi és gazdasági szerepét, mindenekelőtt a két ország lakosságának ivóvíz-ellátását.
Meggyőződésünk, hogy csak ez szolgálja a Duna mentén élő népek közös érdekeit.

/Kiegészítés: hozzák nyilvánosságra és bocsássák vitára a Dunával kapcsolatos fejlesztési elképzeléseket!/

/Az aláírásgyĹąjtési felhívás szövege, 1986. februárjából./
***
Az OKTH
Gabcikovó–Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos álláspontja

2099/1984.
1. A jelenleg folyamatban lévő környezeti hatásvizsgálatokban az OKTH-nak érdemibb szerepet kell betöltenie. Saját szakértői közremĹąködésével részt kell vennie az egyes hatásvizsgálati részfeladatok kidolgozásában is. Nem lehet megelégedni a kész anyagok megvitatásával és a szintetizált anyag véleményezésével.

A Szlovák Tudományos Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia között olyan szakértői konzultációra van szükség, amely lehetővé teszi a közös Duna-szakasz környezeti hatásvizsgálatának azonos szempontok szerinti elvégzését.

2. A Régi-Dunába az eredetileg tervezett 50-200 m3/s vízhozamnál nagyobb, mintegy 500-600 m3/s vízhozam bevezetése a magyar fél érdeke:
o vízminőségi és hidrobiológiai okokból;
o az ártér ökológiai viszonyainak megőrzéséhez és az esztétikai szempontok érvényesítéséhez;
o a folyó határjellegének megtartásához;
o a folyó hajózhatóságának fenntartásához.
3. A dunakiliti duzzasztógát szivárgóvizeivel és a Mosoni-Dunába vezetendő megfelelő vízmennyiséggel meg kell akadályozni a Szigetköz jelenlegi talajvíz helyzetének romlását.

4. A vízlépcsőrendszer bármelyik erőmĹąvének /akár Gabcikovo, akár Nagymaros/ külön-külön, akár a kettő egy rendszerben mĹąködő csúcsrajáratását környezetszennyező következményei miatt nem tartjuk elfogadhatónak.

5. A nagymarosi vízlépcső létesítésével kapcsolatban a tervben szereplő változattal szemben más megoldást tartunk kívánatosnak:
o a vízlépcső végleges elhagyását;
o amennyiben ez nem valósítható meg, akkor az Ipoly-torkolat közelébe történő elhelyezését.
Budapest, 1984. március 14.
Dr. Gonda György
államtitkár sk.
***

Dr. Gonda György államtitkár
az OKTH elnöke részére
Budapest

Tisztelt Államtitkár Úr,
köszönettel vettük 1984. április 3-án kelt, 2003/1984. számú levelét. Válaszunkat tervezett egyesületünk céljára és tevékenységére vonatkozó kérdésére az alábbiakban foglaljuk össze.
Egyesületalapító szándékunk azon felismerésen alapul, hogy egyre szükségesebbé és sürgetőbbé válik az, hogy felülvizsgáljuk környezetünk felhasználásával kapcsolatos értékszempontjainkat. Megítélésünk szerint ugyanis a környezet hasznosítása terén mindeddig olyan értékrend érvényesült, amely az energiatermelés, az ipar és a közlekedés számára biztosított prioritást. Törekvésünk ezzel szemben az, hogy a jövőben környezetünk ökológiai funkciója váljék meghatározóvá, s az egyéb – a fentiekben említett – funkciók ennek rendeltessenek alá. Olyan szemlélet váljék tehát uralkodóvá és érvényesüljön a tervezésben és a gyakorlatban is, amely természeti környezetünk, a föld, a víz, a levegő, a növény- és állatvilág, egészséges és emberhez méltó életmódunk környezeti feltételei megóvásának elsődleges jelentőséget tulajdonít. Célunk az, hogy a közvéleményben tudatosodjék a szemléletváltozás szükségessége, továbbá az, hogy tevékenységünkkel hozzájáruljunk az új prioritások kimunkálásához és társadalmi méretekben történő elfogadtatásához.

Véleményünk szerint mindinkább növekszik és a jövőben is növekedni fog a Dunának hazánk életében játszott szerepe, elsősorban a lakosság megfelelő minőségĹą ivóvízzel történő ellátása, a mezőgazdasági mĹąvelés alá vont területek és a természetes élőhelyek vízellátása szempontjából. Ezért egyesületünk elsősorban a Duna és a Duna-táj ökológiai problémáival kíván foglalkozni.

Tevékenységünk során egyrészt fórumot kívánunk biztosítani a környezetvédelem aktuális kérdéseinek megvitatására, a szakmai problémák megismertetésére. Elő kívánjuk segíteni, hogy a Duna-táj lakossága megismerje környezete ökológiai problémáit, és közremĹąködjék azok megoldásában. Ily módon kívánunk hozzájárulni ahhoz, hogy a lokális ökológiai szempontok hangsúlyosan érvényesüljenek a gazdasági tervezésben és döntéshozatalban. Előmozdítani kívánjuk egy fejlettebb környezet-kultúra kialakulását, a környezetvédelemmel kapcsolatos felelősségtudat erősödését.

Tervezett tevékenységünk egyik konkrét formája a Dunával kapcsolatos kutatások ösztönzése és koordinálása. Célunk annak előmozdítása, hogy megszülessen egy korszerĹą, komplex szemléletĹą Duna-monográfia, amely a honismereti mozgalom részeként egy a hazai környezeti viszonyokat feltáró sorozat első kötete lehetne.

Céljaink megvalósításához az Államtitkár Úr és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal támogatását kérjük; ismételten kérjük ezért, hogy a tervezett egyesület felügyeletének ellátását elvállalni szíveskedjék!

Tájékoztatjuk, hogy alakuló közgyĹąlésünket június első felében kívánjuk megtartani, egy pontosan később meghatározandó időpontban.

Budapest, 1984. április 27.
Tisztelettel a
"Duna Tájvédelmi Egyesület"
szervezőinek nevében /név/
***

Vitaindító
1. A Duna-erőmĹą olyan problematika, ami több ponton túlmutat magának a beruházásnak a kérdéskörén. E kérdéskör tárgyalható a gazdaságosság, ill. a környezetvédelem szempontjai szerint. Ami itt a két területen túlnyúlik, az a beruházásra vonatozó döntés, ill., döntések meghozatalának és az arra, ill. azokra adott reakciók természete.

2. A GNV lényegében "állatorvosi lónak" tekinthető, minthogy csaknem minden, a mai Magyarországon látens módon meglévő politikai jellegĹą kérdést a felszínre hozott. Ezek a következők lehetnek:
o A GNV durván ellentétes egyes, un. posztmateriális értékekkel, amelyek a természetes környezet védelmére, kicsi, az ember térbeli környezetének megfelelő méretekre mutatnak. Ellentétben áll a GNV-re vonatkozó döntés olyan értékekkel, amelyek a nemzeti integritásra, függetlenségre, illetve a területileg megcsonkított Magyarország tekintetében jelenleg is aktuális, bár látenssé tett reintegrációra mutatnak, A GNV további akadályokat gördít olyan értékek érvényesülése elé, amelyek a társadalmi autonómiát jelzik, ui. több település életfeltételeit korlátozza. Ellentétben áll a GNV gazdaságossági értékekkel, ti. pazarlásról van szó, ezen kívül a gazdaságon belül is az elemi létfeltételeket károsítja /víz, mezőgazdasági termelés./
o Fölveti a GNV a döntéshozatali rendszer díszfunkcionalitását, ui. egy olyan szerv illetékes a kormány után a kérdésben, amely szigorúan szakjellegĹą, s azon kívül különösen merev, katonai felépítésĹą, azaz az OVH a kompetens. A döntés-előkészítésben és döntéshozatalban ugyanis nincs olyan szervezet, amely a fent felsorolt értékekkel – a gazdaságosságiak kivételével, ill. vízellátás – felelősséggel foglalkozhatna, ill., jogköre lenne a megfelelő kérdések eldöntésére /az OKTH, MTTH, HNF, Külügy, MM sóhivatalok/.
o Ezek következtében a GNV-problematika túllép a konszolidáció alapját képező "nem-legitimitás" határain, ugyanis a hatalom harmadik körét /központ, apparátus után/ alkotó szakértői réteg véleményét a döntés során figyelmen kívül hagyták, s ezzel e kérdésben a hatalom elvesztette belső legitimitását, ami a nemzeti legitimitás indirekt felvetésének destabilizáló hatásával párosul.
o A fent felsorolt értéke védelmét követelő konkrét, pozitív kritika és a politikai rendszert megváltoztatni akaró reflexív, negatív kritika ezzel a beruházási döntéssel e kérdésben egységbe került.
o Politikai tekintetben a demokratikus ellenzék, a népiesek a fiatalság körében terjedő "alternatív, autonomista" mozgalmak /Dialógus, bázisközösségek, fegyvermegtagadók/ elvileg egy platformra kerültek, és gyakorlatilag csatlakozott hozzájuk a szakértők valamint a részapparátusok kritikája, amivel a konszolidáció történetében először valóban közvélemény jött létre tömegvélemény helyett. Ennek eredménye a petíciós mozgalom sikere.
1984. április /név/
***

TISZTA VIZET A DUNÁBA!
Az utóbbi hónapokban különböző társadalmi kezdeményezések hatására /pl. Bizottság a Dunáért/ viszonylag ismertté váltak a Bős/Gabcikovo/–Nagymaros Vízlépcsőrendszer tervei és megépítésének várható katasztrofális következményei. Az ennek következtében kialakult viták hatására – a hírek szerint – elrendelték a jelenlegi tervek felülvizsgálatát és alternatív tervek kidolgozását, amely vizsgálat koordinálását azonban a jelenlegi tervek legnagyobb haszonélvezőjére, az Országos Vízügyi Hivatalra bízták. A GNV tervezési mechanizmusának való kiszolgáltatottságunk ezzel nem csökken.
A GNV ügye figyelmeztet, ilyen sok embert érintő döntések előkészítési fázisában nélkülözhetetlen a széles nyilvánosság előtt folyó szakmai vita. Ez a vita a mai napig nem történhetett meg, mivel az erre történő kezdeményezéseket is akadályozták.
A hainburgi vízlépcső megépítése ellen küzdő, társaival mintegy 100 000 tiltakozó aláírást gyĹąjtő Nobel-díjas Konrad Lorenz írja az ilyen terveket készítőkről: "a valódi értékekkel szembeni vakság; az ilyenek mindennek ismerik az árát, de az értékét semminek sem." Lorenz kérdése: ÁRAM – FOLYAM HELYETT?
Reméljük, a mi válaszunk a NEM lesz.

E nemleges válasz elérése érdekében kérünk mindenkit, hogy a maga módján és lehetőségei között próbáljon meg ezért valamit tenni! Ismertesse a GNV terveit és megépítésének várható következményeit.
A "megfelelő" fórumokon – a helyi tanácsoktól kezdve az országgyĹąlésig, a Népfrontban, a KISZ-ben, a különböző környezetvédelmi és településfejlesztési tanácskozásokon, egyszóval minden elképzelhető helyen – vesse föl a GNV tervei ismertetésének, megvitatásának hiányát, a tervek igazolhatatlan részeit, az alternatív lehetőségeket, s a mindezekért való felelősség kérdését!

/ röplap 1984. nyaráról /
***

A Magyar Urbanisztikai Társaság
A DUNÁNÁL
címmel kamarakiállítást rendez Budapesten, a Rákóczi út 7. szám alatti kiállítótermében.
A kiállítás célja a Duna és a Duna-táj természet- és környezetvédelmének népszerĹąsítése.
A kiállításra megkötöttség nélkül minden alkotás beküldhető.

Az alkotásokat szakzsĹąri bírálja el és árazza 1985. április 9–10-én.
A mĹąvek eladási ára, vagy annak tetszőleges hányada felajánlható a Környezetkultúra Fejlesztését és Terjesztését szolgáló Alapítvány javára.
A beküldött mĹąvekről dokumentáció készül.

Budapest, 1985. II.
***

Tisztelt Választópolgárok!
A következő tíz év egyik legnagyobb tervezett beruházása a Bős/Gabcikovo/–Nagymaros Vízlépcsőrendszer /GNV/. A közös magyar-csehszlovák beruházásról szóló egyezményt 1977-ben írták alá. Csehszlovák oldalon nagy erővel folynak a munkálatok, míg Magyarországon csak az előkészületek kezdődtek meg.
Ez részben annak köszönhető, hogy az elmúlt másfél évben heves vita bontakozott ki a GNV környezeti és gazdasági hatásairól. Bebizonyosodott, hogy a Vízlépcsőrendszer létesítéséről hozott döntés elhibázott lépés volt. A viták, a tudományos vizsgálatok során kiderült, a GNV megépítése óriási anyagi áldozattal járna /kb. 80-90 md Ft/ csekély haszon ellenében. Ugyanakkor katasztrofális és jóvátehetetlen több millió közvetlenül érintett ember és az egész ország számára.
A GNV tönkretenné Magyarország ivóvízkészletének jelentős részét, az ország egyik legtermékenyebb mezőgazdasági területét, nagyfokú környezetpusztulással járna, veszélyeztetné Esztergom építészeti mĹąemlékeit, elcsúfítaná a Dunakanyart, rontaná a csallóközi magyarság életfeltételeit.

Biológusok, ökológusok, vízügyi szakemberek, közgazdászok fejtették már ki ilyen irányú véleményüket, leszögezve, ez a beruházás csak az ötvenes évek gigantomániás és őrült programjaihoz hasonlítható A vitákban több vezető politikus /Faluvégi Lajos, Pozsgai Imre, Nyers Rezső/ kijelentette, Magyarország ma már ezt az egyezményt gazdasági és egyéb hatásai miatt nem kötné meg.
Ennek ellenére az egyezmény még érvényben van, s félő, hogy az erőmĹą minden ellenző vélemény dacára megépül.

A Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos kérdésekben az OrszággyĹąlés a legfőbb illetékes hatalmi szerv. Ha bele kívánunk szólni ebbe a mindannyiunkat érintő nagy horderejĹą tervbe, akkor válasszunk olyan képviselőjelölteket ill. képviselőket, akik tájékozódtak a Vízlépcsőrendszerről, és kötelezik magukat arra, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a GNV a jelenlegi tervek alapján ne épüljön meg.

Arra kérjük Önt, ha véleménye megközelítőleg egyezik a miénkkel, az április 15-től május 15-ig tartandó országgyĹąlési jelölőgyĹąléseken vese föl azt a kérdést és/vagy szavazatával csak a Vízlépcsőrendszert ellenző jelöltet támogasson!
Tisztelettel egy választó
/ röplap 1985 májusából, kb. 1000 pld. /
***

Tisztelt Hölgyem/Uram? Tisztelt Képviselő!

A Minisztertanács aug. 15-én megtárgyalta a Gabcikovo–Nagymaros Vízlépcsőrendszer ügyének helyzetét és várható környezeti hatásairól az Országos Vízügyi Hivatal által készített jelentést. A MT dicséretben részesítette a "világviszonylatban is ritkának" minősített hatásvizsgálatot, és ennek alapján a GNV továbbépítése mellett döntött.

Meggyőződésünk, hogy világviszonylatban ritkának csak az mondható, hogy a tervek elfogadása után nyolc évvel került sor ilyen vizsgálatra, és az az elképesztő és botrányos felelőtlenség, ahogy a jelentés és ennek nyomán a döntés megszületett.

A lakosságnak és a szakmai köröknek a vizierőmĹą terveivel való elégedetlensége és fölháborodása kényszerítette ki a hatástanulmány utólagos elkészítését. Ezt azonban a GNV terveinek elkészítőjére, megvalósításának fő szorgalmazójára, az OVH-ra bízták. Az OVH hatalmi, anyagi és presztízsszempontjai miatt bagatellizálja a várható negatív következményeket és károkat. A tanulmányt még szĹąk szakmai körökben sem lehetett megvitatni. Az OVH és az őket támogató érdekcsoportok minden eszközzel a kritikai vélemények elhallgattatására törekszenek.

A közlemény és a helyzetkép tisztázatlanul hagy alapvető fontosságú problémákat, mint például:
a kiegészítő beruházásokkal együtt mennyibe fog kerülni a mĹą; nem esik szó a GNV legsúlyosabb hibaforrásának tartott csúcsenergia-termelésről, amelynek koncepcióját az ötvenes években alakították ki; mennyi a megtérülési idő; mi lesz a bp.-i ivóvízbázissal; mi a biztosíték, hogy a csehszlovák fél megvalósítja a szükséges környezetvédelmi beruházásait, csökkentve a Dunába jutó, magyarországinál nyolcszor nagyobb szennyezettségét; szabad-e szuveneritásunkat csorbítva föladni felségjogainkat a határ egy szakaszán; az ország legföldrengésveszélyesebb terültén mi a biztosíték arra, hogy az emberek feje fölött levő több száz millió m3 víz nem okoz katasztrófát?

Úgy véljük, hogy a most lezárult vizsgálat nem teremtette meg a megalapozott döntés feltételeit.

/1. változat/

A GNV káros hatásai mindenkit érintenek. Egyrészt, mert a nemzeti vagyon egy részét teszi tönkre, másrészt pedig óriási anyagi áldozat /kb. 80-90 milliárd Ft lesz a beruházás/ mindenkinek a zsebe megérzi. Ezért bárkinek joga van véleményt nyilvánítani az ügyről, s beleszólni a döntésbe. Kérjük, ezt tegye meg Ön is! Azt szeretnénk, ha nyilvános, demokratikus vita alakulna ki e kérdésről. Független és elfogulatlan szakértők vizsgálják meg újra a GNV várható környezeti és gazdasági következményeit!
Hozzák nyilvánosságra az eddig eltitkolt terveket!

Javasoljuk mindenkinek, vesse föl az összes lehetséges fórumon ezeket a kérdéseket, s élve állampolgári és választói jogaival mindenki forduljon országgyĹąlési képviselőjéhez, hogy a Parlamentben jutassa kifejezésre választói akaratát.

Tájékoztatásul közöljük, hogy levelünket elküldtük az összes országgyĹąlési képviselőnek.
A KÉKEK
Utóirat: Az osztrák környezetvédőknek állhatatos tiltakozásukkal sikerült megakadályozni a hainburgi vizierőmĹą megépítését, amely ellen csehszlovák részről hivatalos tiltakozást nyújtottak be, rámutatva az erőmĹą környezetkárosító hatásaira.

/2. változat/

Mindannyiunkat felelősség terhel a vizierőmĹą káraiért, ha nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt annak megakadályozásáért. Különleges felelősség terheli azonban Önt, az ország legfőbb képviseleti és törvényhozó testületének tagját. Az OrszággyĹąlés nem tárgyalta meg a GNV építésének problémáját, ami ilyen horderejĹą és vitás kérdésben megengedhetetlen. Ez növeli a hibás és bĹąnös döntések lehetőségét, és névlegessé teszi az OrszággyĹąlés szerepét.

A Parlamentnek joga és kötelessége a MT döntéseinek felügyelete és esetleges felülvizsgálata, módosítása. Kérjük és felszólítjuk Önt, hogy a GNV nagy valószínĹąséggel bekövetkező káros hatásainak elkerülése végett tegyen meg mindent: az OrszággyĹąlés tárgyalja meg a vízlépcső ügyét; teremtsék meg a nyílt, demokratikus vita s ezáltal a felelős döntés lehetőségét; független és elfogulatlan szakemberek bevonásával vizsgálják meg újra a mĹą létesítésének gazdasági és környezeti hatásait; vizsgálják meg a jelenlegi tervek eddig eltitkolt alternatívát; induljon eljárás a korábbi hibás döntéseket elkövetők felelősségének megállapítására.

Levelünket valamennyi képviselőtársának és az OrszággyĹąlés elnökének, valamint az Ön választópolgárainak is elküldtük. Ha ennek ellenére arról értesül, hogy valamelyik képviselőtársa nem kapta meg a levelet, kérjük, tájékoztassa annak tartalmáról, és arról, hogy cenzúrázzák a leveleit.
Tisztelettel: a Kékek
/ A fenti,- egymástól némileg eltérő szövegeket 1985. augusztusában terjesztették; a baloldali szövegváltozat mintegy tízezer példányban készült, s nagy részét röplapként terjesztették; közülük néhány százat levél formájában a GNV által közvetlenül érintett területen élő értelmiségieknek küldték el; ez utóbbiakhoz és a képviselőknek küldött levélhez Mellékletet csatoltak, ami töbek között az általunk is ismertetett 1984. márciusi OKTH állásfoglalást, és a hainburgi vizierőmĹą elleni csehszlovák érveket tartalmazta. /
***

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGGYĹ°LÉSÉHEZ ÉS KORMÁNYÁHOZ
A csehszlovák és a magyar kormány 1984-ben ismét elkötelezte magát a Bős–/Gabcikovo–/Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésének folytatása mellett. A vízlépcsőrendszer súlyosan károsítaná az érintett országok ivóvíz-ellátását, mező- és erdőgazdaságát, településhálózatát. Jóvátehetetlen károkat okozna Csallóköz, a Szigetköz és Dunakanyar táji-természeti környezetében. A károk aránytalanul meghaladnák a villamos energia termelésből és a hajóút javításából a tervezett módon, a Duna felduzzasztásával és oldalcsatornába terelésével elérhető előnyöket.

Ebből a meggondolásból kiindulva létfontosságúnak tartjuk
1. a vízlépcsőrendszer építkezésének leállítását, akár az államközi szerződés felmondása árán is;
2. olyan tervek kidolgozását a közös Duna-szakasz szabályozására, amelyek figyelembe veszik a folyam ökológiai, társadalmi és gazdasági szerepét, mindenekelőtt a két ország lakosságának ivóvíz-ellátását.
Meggyőződésünk, hogy csak ez szolgálja a Duna mentén élő népek közös érdekeit.

/Kiegészítés: hozzák nyilvánosságra és bocsássák vitára a Dunával kapcsolatos fejlesztési elképzeléseket!/

/Az aláírásgyĹąjtési felhívás szövege, 1986. februárjából./
***
Az OKTH
Gabcikovó–Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos álláspontja

2099/1984.
1. A jelenleg folyamatban lévő környezeti hatásvizsgálatokban az OKTH-nak érdemibb szerepet kell betöltenie. Saját szakértői közremĹąködésével részt kell vennie az egyes hatásvizsgálati részfeladatok kidolgozásában is. Nem lehet megelégedni a kész anyagok megvitatásával és a szintetizált anyag véleményezésével.

A Szlovák Tudományos Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia között olyan szakértői konzultációra van szükség, amely lehetővé teszi a közös Duna-szakasz környezeti hatásvizsgálatának azonos szempontok szerinti elvégzését.

2. A Régi-Dunába az eredetileg tervezett 50-200 m3/s vízhozamnál nagyobb, mintegy 500-600 m3/s vízhozam bevezetése a magyar fél érdeke:
o vízminőségi és hidrobiológiai okokból;
o az ártér ökológiai viszonyainak megőrzéséhez és az esztétikai szempontok érvényesítéséhez;
o a folyó határjellegének megtartásához;
o a folyó hajózhatóságának fenntartásához.
3. A dunakiliti duzzasztógát szivárgóvizeivel és a Mosoni-Dunába vezetendő megfelelő vízmennyiséggel meg kell akadályozni a Szigetköz jelenlegi talajvíz helyzetének romlását.

4. A vízlépcsőrendszer bármelyik erőmĹąvének /akár Gabcikovo, akár Nagymaros/ külön-külön, akár a kettő egy rendszerben mĹąködő csúcsrajáratását környezetszennyező következményei miatt nem tartjuk elfogadhatónak.

5. A nagymarosi vízlépcső létesítésével kapcsolatban a tervben szereplő változattal szemben más megoldást tartunk kívánatosnak:
o a vízlépcső végleges elhagyását;
o amennyiben ez nem valósítható meg, akkor az Ipoly-torkolat közelébe történő elhelyezését.
Budapest, 1984. március 14.
Dr. Gonda György
államtitkár sk.
***

Dr. Gonda György államtitkár
az OKTH elnöke részére
Budapest

Tisztelt Államtitkár Úr,
köszönettel vettük 1984. április 3-án kelt, 2003/1984. számú levelét. Válaszunkat tervezett egyesületünk céljára és tevékenységére vonatkozó kérdésére az alábbiakban foglaljuk össze.
Egyesületalapító szándékunk azon felismerésen alapul, hogy egyre szükségesebbé és sürgetőbbé válik az, hogy felülvizsgáljuk környezetünk felhasználásával kapcsolatos értékszempontjainkat. Megítélésünk szerint ugyanis a környezet hasznosítása terén mindeddig olyan értékrend érvényesült, amely az energiatermelés, az ipar és a közlekedés számára biztosított prioritást. Törekvésünk ezzel szemben az, hogy a jövőben környezetünk ökológiai funkciója váljék meghatározóvá, s az egyéb – a fentiekben említett – funkciók ennek rendeltessenek alá. Olyan szemlélet váljék tehát uralkodóvá és érvényesüljön a tervezésben és a gyakorlatban is, amely természeti környezetünk, a föld, a víz, a levegő, a növény- és állatvilág, egészséges és emberhez méltó életmódunk környezeti feltételei megóvásának elsődleges jelentőséget tulajdonít. Célunk az, hogy a közvéleményben tudatosodjék a szemléletváltozás szükségessége, továbbá az, hogy tevékenységünkkel hozzájáruljunk az új prioritások kimunkálásához és társadalmi méretekben történő elfogadtatásához.

Véleményünk szerint mindinkább növekszik és a jövőben is növekedni fog a Dunának hazánk életében játszott szerepe, elsősorban a lakosság megfelelő minőségĹą ivóvízzel történő ellátása, a mezőgazdasági mĹąvelés alá vont területek és a természetes élőhelyek vízellátása szempontjából. Ezért egyesületünk elsősorban a Duna és a Duna-táj ökológiai problémáival kíván foglalkozni.

Tevékenységünk során egyrészt fórumot kívánunk biztosítani a környezetvédelem aktuális kérdéseinek megvitatására, a szakmai problémák megismertetésére. Elő kívánjuk segíteni, hogy a Duna-táj lakossága megismerje környezete ökológiai problémáit, és közremĹąködjék azok megoldásában. Ily módon kívánunk hozzájárulni ahhoz, hogy a lokális ökológiai szempontok hangsúlyosan érvényesüljenek a gazdasági tervezésben és döntéshozatalban. Előmozdítani kívánjuk egy fejlettebb környezet-kultúra kialakulását, a környezetvédelemmel kapcsolatos felelősségtudat erősödését.

Tervezett tevékenységünk egyik konkrét formája a Dunával kapcsolatos kutatások ösztönzése és koordinálása. Célunk annak előmozdítása, hogy megszülessen egy korszerĹą, komplex szemléletĹą Duna-monográfia, amely a honismereti mozgalom részeként egy a hazai környezeti viszonyokat feltáró sorozat első kötete lehetne.

Céljaink megvalósításához az Államtitkár Úr és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal támogatását kérjük; ismételten kérjük ezért, hogy a tervezett egyesület felügyeletének ellátását elvállalni szíveskedjék!

Tájékoztatjuk, hogy alakuló közgyĹąlésünket június első felében kívánjuk megtartani, egy pontosan később meghatározandó időpontban.

Budapest, 1984. április 27.
Tisztelettel a
"Duna Tájvédelmi Egyesület"
szervezőinek nevében /név/
***

Vitaindító
1. A Duna-erőmĹą olyan problematika, ami több ponton túlmutat magának a beruházásnak a kérdéskörén. E kérdéskör tárgyalható a gazdaságosság, ill. a környezetvédelem szempontjai szerint. Ami itt a két területen túlnyúlik, az a beruházásra vonatozó döntés, ill., döntések meghozatalának és az arra, ill. azokra adott reakciók természete.

2. A GNV lényegében "állatorvosi lónak" tekinthető, minthogy csaknem minden, a mai Magyarországon látens módon meglévő politikai jellegĹą kérdést a felszínre hozott. Ezek a következők lehetnek:
o A GNV durván ellentétes egyes, un. posztmateriális értékekkel, amelyek a természetes környezet védelmére, kicsi, az ember térbeli környezetének megfelelő méretekre mutatnak. Ellentétben áll a GNV-re vonatkozó döntés olyan értékekkel, amelyek a nemzeti integritásra, függetlenségre, illetve a területileg megcsonkított Magyarország tekintetében jelenleg is aktuális, bár látenssé tett reintegrációra mutatnak, A GNV további akadályokat gördít olyan értékek érvényesülése elé, amelyek a társadalmi autonómiát jelzik, ui. több település életfeltételeit korlátozza. Ellentétben áll a GNV gazdaságossági értékekkel, ti. pazarlásról van szó, ezen kívül a gazdaságon belül is az elemi létfeltételeket károsítja /víz, mezőgazdasági termelés./
o Fölveti a GNV a döntéshozatali rendszer díszfunkcionalitását, ui. egy olyan szerv illetékes a kormány után a kérdésben, amely szigorúan szakjellegĹą, s azon kívül különösen merev, katonai felépítésĹą, azaz az OVH a kompetens. A döntés-előkészítésben és döntéshozatalban ugyanis nincs olyan szervezet, amely a fent felsorolt értékekkel – a gazdaságosságiak kivételével, ill. vízellátás – felelősséggel foglalkozhatna, ill., jogköre lenne a megfelelő kérdések eldöntésére /az OKTH, MTTH, HNF, Külügy, MM sóhivatalok/.
o Ezek következtében a GNV-problematika túllép a konszolidáció alapját képező "nem-legitimitás" határain, ugyanis a hatalom harmadik körét /központ, apparátus után/ alkotó szakértői réteg véleményét a döntés során figyelmen kívül hagyták, s ezzel e kérdésben a hatalom elvesztette belső legitimitását, ami a nemzeti legitimitás indirekt felvetésének destabilizáló hatásával párosul.
o A fent felsorolt értéke védelmét követelő konkrét, pozitív kritika és a politikai rendszert megváltoztatni akaró reflexív, negatív kritika ezzel a beruházási döntéssel e kérdésben egységbe került.
o Politikai tekintetben a demokratikus ellenzék, a népiesek a fiatalság körében terjedő "alternatív, autonomista" mozgalmak /Dialógus, bázisközösségek, fegyvermegtagadók/ elvileg egy platformra kerültek, és gyakorlatilag csatlakozott hozzájuk a szakértők valamint a részapparátusok kritikája, amivel a konszolidáció történetében először valóban közvélemény jött létre tömegvélemény helyett. Ennek eredménye a petíciós mozgalom sikere.
1984. április /név/
***

TISZTA VIZET A DUNÁBA!
Az utóbbi hónapokban különböző társadalmi kezdeményezések hatására /pl. Bizottság a Dunáért/ viszonylag ismertté váltak a Bős/Gabcikovo/–Nagymaros Vízlépcsőrendszer tervei és megépítésének várható katasztrofális következményei. Az ennek következtében kialakult viták hatására – a hírek szerint – elrendelték a jelenlegi tervek felülvizsgálatát és alternatív tervek kidolgozását, amely vizsgálat koordinálását azonban a jelenlegi tervek legnagyobb haszonélvezőjére, az Országos Vízügyi Hivatalra bízták. A GNV tervezési mechanizmusának való kiszolgáltatottságunk ezzel nem csökken.
A GNV ügye figyelmeztet, ilyen sok embert érintő döntések előkészítési fázisában nélkülözhetetlen a széles nyilvánosság előtt folyó szakmai vita. Ez a vita a mai napig nem történhetett meg, mivel az erre történő kezdeményezéseket is akadályozták.
A hainburgi vízlépcső megépítése ellen küzdő, társaival mintegy 100 000 tiltakozó aláírást gyĹąjtő Nobel-díjas Konrad Lorenz írja az ilyen terveket készítőkről: "a valódi értékekkel szembeni vakság; az ilyenek mindennek ismerik az árát, de az értékét semminek sem." Lorenz kérdése: ÁRAM – FOLYAM HELYETT?
Reméljük, a mi válaszunk a NEM lesz.

E nemleges válasz elérése érdekében kérünk mindenkit, hogy a maga módján és lehetőségei között próbáljon meg ezért valamit tenni! Ismertesse a GNV terveit és megépítésének várható következményeit.
A "megfelelő" fórumokon – a helyi tanácsoktól kezdve az országgyĹąlésig, a Népfrontban, a KISZ-ben, a különböző környezetvédelmi és településfejlesztési tanácskozásokon, egyszóval minden elképzelhető helyen – vesse föl a GNV tervei ismertetésének, megvitatásának hiányát, a tervek igazolhatatlan részeit, az alternatív lehetőségeket, s a mindezekért való felelősség kérdését!

/ röplap 1984. nyaráról /
***

A Magyar Urbanisztikai Társaság
A DUNÁNÁL
címmel kamarakiállítást rendez Budapesten, a Rákóczi út 7. szám alatti kiállítótermében.
A kiállítás célja a Duna és a Duna-táj természet- és környezetvédelmének népszerĹąsítése.
A kiállításra megkötöttség nélkül minden alkotás beküldhető.

Az alkotásokat szakzsĹąri bírálja el és árazza 1985. április 9–10-én.
A mĹąvek eladási ára, vagy annak tetszőleges hányada felajánlható a Környezetkultúra Fejlesztését és Terjesztését szolgáló Alapítvány javára.
A beküldött mĹąvekről dokumentáció készül.

Budapest, 1985. II.
***

Tisztelt Választópolgárok!
A következő tíz év egyik legnagyobb tervezett beruházása a Bős/Gabcikovo/–Nagymaros Vízlépcsőrendszer /GNV/. A közös magyar-csehszlovák beruházásról szóló egyezményt 1977-ben írták alá. Csehszlovák oldalon nagy erővel folynak a munkálatok, míg Magyarországon csak az előkészületek kezdődtek meg.
Ez részben annak köszönhető, hogy az elmúlt másfél évben heves vita bontakozott ki a GNV környezeti és gazdasági hatásairól. Bebizonyosodott, hogy a Vízlépcsőrendszer létesítéséről hozott döntés elhibázott lépés volt. A viták, a tudományos vizsgálatok során kiderült, a GNV megépítése óriási anyagi áldozattal járna /kb. 80-90 md Ft/ csekély haszon ellenében. Ugyanakkor katasztrofális és jóvátehetetlen több millió közvetlenül érintett ember és az egész ország számára.
A GNV tönkretenné Magyarország ivóvízkészletének jelentős részét, az ország egyik legtermékenyebb mezőgazdasági területét, nagyfokú környezetpusztulással járna, veszélyeztetné Esztergom építészeti mĹąemlékeit, elcsúfítaná a Dunakanyart, rontaná a csallóközi magyarság életfeltételeit.

Biológusok, ökológusok, vízügyi szakemberek, közgazdászok fejtették már ki ilyen irányú véleményüket, leszögezve, ez a beruházás csak az ötvenes évek gigantomániás és őrült programjaihoz hasonlítható A vitákban több vezető politikus /Faluvégi Lajos, Pozsgai Imre, Nyers Rezső/ kijelentette, Magyarország ma már ezt az egyezményt gazdasági és egyéb hatásai miatt nem kötné meg.
Ennek ellenére az egyezmény még érvényben van, s félő, hogy az erőmĹą minden ellenző vélemény dacára megépül.

A Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos kérdésekben az OrszággyĹąlés a legfőbb illetékes hatalmi szerv. Ha bele kívánunk szólni ebbe a mindannyiunkat érintő nagy horderejĹą tervbe, akkor válasszunk olyan képviselőjelölteket ill. képviselőket, akik tájékozódtak a Vízlépcsőrendszerről, és kötelezik magukat arra, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a GNV a jelenlegi tervek alapján ne épüljön meg.

Arra kérjük Önt, ha véleménye megközelítőleg egyezik a miénkkel, az április 15-től május 15-ig tartandó országgyĹąlési jelölőgyĹąléseken vese föl azt a kérdést és/vagy szavazatával csak a Vízlépcsőrendszert ellenző jelöltet támogasson!
Tisztelettel egy választó
/ röplap 1985 májusából, kb. 1000 pld. /
***

Tisztelt Hölgyem/Uram? Tisztelt Képviselő!

A Minisztertanács aug. 15-én megtárgyalta a Gabcikovo–Nagymaros Vízlépcsőrendszer ügyének helyzetét és várható környezeti hatásairól az Országos Vízügyi Hivatal által készített jelentést. A MT dicséretben részesítette a "világviszonylatban is ritkának" minősített hatásvizsgálatot, és ennek alapján a GNV továbbépítése mellett döntött.

Meggyőződésünk, hogy világviszonylatban ritkának csak az mondható, hogy a tervek elfogadása után nyolc évvel került sor ilyen vizsgálatra, és az az elképesztő és botrányos felelőtlenség, ahogy a jelentés és ennek nyomán a döntés megszületett.

A lakosságnak és a szakmai köröknek a vizierőmĹą terveivel való elégedetlensége és fölháborodása kényszerítette ki a hatástanulmány utólagos elkészítését. Ezt azonban a GNV terveinek elkészítőjére, megvalósításának fő szorgalmazójára, az OVH-ra bízták. Az OVH hatalmi, anyagi és presztízsszempontjai miatt bagatellizálja a várható negatív következményeket és károkat. A tanulmányt még szĹąk szakmai körökben sem lehetett megvitatni. Az OVH és az őket támogató érdekcsoportok minden eszközzel a kritikai vélemények elhallgattatására törekszenek.

A közlemény és a helyzetkép tisztázatlanul hagy alapvető fontosságú problémákat, mint például:
a kiegészítő beruházásokkal együtt mennyibe fog kerülni a mĹą; nem esik szó a GNV legsúlyosabb hibaforrásának tartott csúcsenergia-termelésről, amelynek koncepcióját az ötvenes években alakították ki; mennyi a megtérülési idő; mi lesz a bp.-i ivóvízbázissal; mi a biztosíték, hogy a csehszlovák fél megvalósítja a szükséges környezetvédelmi beruházásait, csökkentve a Dunába jutó, magyarországinál nyolcszor nagyobb szennyezettségét; szabad-e szuveneritásunkat csorbítva föladni felségjogainkat a határ egy szakaszán; az ország legföldrengésveszélyesebb terültén mi a biztosíték arra, hogy az emberek feje fölött levő több száz millió m3 víz nem okoz katasztrófát?

Úgy véljük, hogy a most lezárult vizsgálat nem teremtette meg a megalapozott döntés feltételeit.

/1. változat/

A GNV káros hatásai mindenkit érintenek. Egyrészt, mert a nemzeti vagyon egy részét teszi tönkre, másrészt pedig óriási anyagi áldozat /kb. 80-90 milliárd Ft lesz a beruházás/ mindenkinek a zsebe megérzi. Ezért bárkinek joga van véleményt nyilvánítani az ügyről, s beleszólni a döntésbe. Kérjük, ezt tegye meg Ön is! Azt szeretnénk, ha nyilvános, demokratikus vita alakulna ki e kérdésről. Független és elfogulatlan szakértők vizsgálják meg újra a GNV várható környezeti és gazdasági következményeit!
Hozzák nyilvánosságra az eddig eltitkolt terveket!

Javasoljuk mindenkinek, vesse föl az összes lehetséges fórumon ezeket a kérdéseket, s élve állampolgári és választói jogaival mindenki forduljon országgyĹąlési képviselőjéhez, hogy a Parlamentben jutassa kifejezésre választói akaratát.

Tájékoztatásul közöljük, hogy levelünket elküldtük az összes országgyĹąlési képviselőnek.
A KÉKEK
Utóirat: Az osztrák környezetvédőknek állhatatos tiltakozásukkal sikerült megakadályozni a hainburgi vizierőmĹą megépítését, amely ellen csehszlovák részről hivatalos tiltakozást nyújtottak be, rámutatva az erőmĹą környezetkárosító hatásaira.

/2. változat/

Mindannyiunkat felelősség terhel a vizierőmĹą káraiért, ha nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt annak megakadályozásáért. Különleges felelősség terheli azonban Önt, az ország legfőbb képviseleti és törvényhozó testületének tagját. Az OrszággyĹąlés nem tárgyalta meg a GNV építésének problémáját, ami ilyen horderejĹą és vitás kérdésben megengedhetetlen. Ez növeli a hibás és bĹąnös döntések lehetőségét, és névlegessé teszi az OrszággyĹąlés szerepét.

A Parlamentnek joga és kötelessége a MT döntéseinek felügyelete és esetleges felülvizsgálata, módosítása. Kérjük és felszólítjuk Önt, hogy a GNV nagy valószínĹąséggel bekövetkező káros hatásainak elkerülése végett tegyen meg mindent: az OrszággyĹąlés tárgyalja meg a vízlépcső ügyét; teremtsék meg a nyílt, demokratikus vita s ezáltal a felelős döntés lehetőségét; független és elfogulatlan szakemberek bevonásával vizsgálják meg újra a mĹą létesítésének gazdasági és környezeti hatásait; vizsgálják meg a jelenlegi tervek eddig eltitkolt alternatívát; induljon eljárás a korábbi hibás döntéseket elkövetők felelősségének megállapítására.

Levelünket valamennyi képviselőtársának és az OrszággyĹąlés elnökének, valamint az Ön választópolgárainak is elküldtük. Ha ennek ellenére arról értesül, hogy valamelyik képviselőtársa nem kapta meg a levelet, kérjük, tájékoztassa annak tartalmáról, és arról, hogy cenzúrázzák a leveleit.
Tisztelettel: a Kékek
/ A fenti,- egymástól némileg eltérő szövegeket 1985. augusztusában terjesztették; a baloldali szövegváltozat mintegy tízezer példányban készült, s nagy részét röplapként terjesztették; közülük néhány százat levél formájában a GNV által közvetlenül érintett területen élő értelmiségieknek küldték el; ez utóbbiakhoz és a képviselőknek küldött levélhez Mellékletet csatoltak, ami töbek között az általunk is ismertetett 1984. márciusi OKTH állásfoglalást, és a hainburgi vizierőmĹą elleni csehszlovák érveket tartalmazta. /
***

 

M E N T S Ü K M E G A D U N A K A N Y A R T !
a tervezett bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer /GNV/ káros hatásaitól!

A csehszlovák-magyar vízlépcsőrendszer tervezett módon való megépítése jóvátehetetlen beavatkozást jelentene a Dunakanyar történelmi-táji egységébe.
A visegrádi Fellegvár lábainál, a két part közé befeszülő merev erőmĹą és hajózsilip-rendszer a legszebb Dunatáj harmóniáját, a Duna széles ívét törné: meg. Ipari tájjá változna a vidék, az ország és a főváros kedvenc kirándulóhelye. Elszennyeződne a folyó vize, a part mentén lévő ivóvíz-bázisok, és tetemes vízromlás állna be a Budapest ivóvizét adó szentendrei-szigeti kutaknál is.
Az építkezés hosszú évei alatt a terület üdülésre teljesen alkalmatlanná válna!

A károk részei lennének annak a folyamatnak, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia /MTA/ elnökségi jelentése 1983-ban úgy fogalmazott meg, hogy "az egész GNV koncepció alapvető hibája, hogy egy látszólagos energetikai optimum megvalósítása a Duna magyar oldalán egy rendkívül durva beavatkozást kényszerít ki, ezáltal a magyar Dunaszakasz alárendelt, a gabcikovoi /bősi/ erőmĹą üzemét segédüzemként kiszolgáló szakasszá degradálódik."

Mindez a két ország között megkötött és megerősített, érvényes államközi szerződések alapján!!! Annak ellenére, hogy 1985 augusztusában az MTA egy – a GNV alternatív megoldásait értékelő vizsgálatában leszögezi, hogy "a 30 éve megkezdett beruházás jelenlegi stádiumában /politikai, gazdasági, beruházás előkészítési, stb./ gazdasági megfontolások szerinti ésszerĹą megoldás már nem elképzelhető." /Milyen megfontolások alapján döntöttek tehát a folytatás mellett, mikor tudták már, hogy az egyetlen, ökológiailag és ökonómiailag ésszerĹą megoldás csak az lenne, ha nem építenék meg a vízlépcsőrendszert?!/

Pedig ma még van olyan ésszerĹą megoldás, amely alapjában nem módosítja a szerződéseket, figyelembe veszi a már elkészült munkákat, nem sérti a csehszlovák érdekeket, s így nem hozza lehetetlen helyzetbe a magyar politikusokat sem, mégis radikálisan csökkenti a beruházás költségeit és a környezeti károk kockázatát:
- a Dunakanyar megmenekülnie attól, hogy ipari tájjá váljon, ha a Bősnél /Gabcikovonál/ épülő vízierőmĹąvet nem csúcsenergia termelésre építenék ki, mert így nem lenne szükség a csúcsüzemelés segédüzemének, a nagymarosi kompenzációs erőmĹąnek a megépítésére. /A jó példáért nem kell messze menni, hiszen Ausztriában a 11 db. dunai erőmĹąből egy sem termel csúcsenergiát!/

A DUNAKANYARBA TERVEZETT ERŐMĹ°RE TEHÁT NINCS SZÜKSÉG!

- sem energiatermelés szempontjából, mivel még a legelszántabb vízépítőnek sem jutna eszébe Nagymarosnál egy önálló vizierőmĹą létesítése /annak hatalmas költségei és a termelhető energia jelentéktelensége miatt/;
- sem a hajózásnak, mivel a korszerĹą módszerekkel végrehajtott, az erőmĹą költségeihez képest elenyésző költségĹą folyamszabályozással messzemenően kielégíthetők a nemzetközi hajózás feltételei, és elkerülhetők a zsilippeléssel járó idő- és energiaráfordítások is;
- sem az árvízvédelemnek, mivel a Duna magyarországi szakaszának több, mint 80 %-án a védelem megnyugtatóan megoldott, s nincs szükség arra sem, hogy a vízlépcső által felduzzasztott vízszintre kelljen a védelmi rendszert horribilis költségekért újra kiépíteni;
- sem a nehézségekkel küzdő magyar gazdaságnak, amelyet a nagymarosi vízlépcső megépítése nélküli megoldásnál mintegy 40 %-al kisebb költségek terhelnének, s ez a becslések szerint, 1983-as elkészülési áron, 30-32 milliárd forint megtakarítását jelentené. /Gondoljuk meg, hány alacsony nyugdíjú állampolgár helyzetét lehetne ebből az összegből javítani, vagy hány telefonvonalat, kórházi fekvőhelyet, lakást lehetne létesíteni belőle, hány kilométer út és vasútvonal felújítására fordíthatnánk ezt a hatalmas összeget! Fordíthatnánk, ha ezt a pénzt a rendelkezésünkre állna. Az igazság azonban az, hogy külföldi hiteleket kell felvennünk a vízlépcsők megépítésére, majd az általuk termelt energiával törlesztenénk azokat évtizedekig. mi maradna nekünk? A tönkretett természet, a lerombolt táj, az elszennyezett vizek, a nyomasztó adósság!/
TILTAKOZZUNK
A
NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐ
MEGÉPÍTÉSE ELLEN
Ne engedjük, hogy egy felesleges létesítménnyel romboljuk a magyar tájat és a gazdaságot! Nem vagyunk ilyen gazdagok!
Minden lehetséges fórumon vessük fel a nagymarosi vízlépcső kérdését! Kérjünk kielégítő tájékoztatást!

Ne higgyünk a GNV kérdésében elkészített "komplex környezeti hatástanulmányban", mivel annak felelőse a vízlépcsőrendszert tervező és végsőkig védelmező Országos Vízügyi Hivatal volt, amely nem vette figyelembe a vízlépcsőrendszerre vonatkozó negatív megállapításokat, meg sem vizsgálta a vízlépcsőrendszer lehetséges tervváltozatait és a vízlépcsőrendszer gazdasági hatásait!

Rendezzünk társadalmi vitákat, leveleinkkel forduljunk a sajtóhoz, a Rádióhoz, a Televízióhoz ebben a kérdésben!
Követeljük, hogy a vízlépcsőrendszert ellenzők is kifejthessék véleményüket!
Jogunk van tudni és beleszólni!
Választott tanácstagjainkat és képviselőinket, a kormány és a vezető testületek tagjait kérjük fel az ügy és a felelősségek tisztázására, a társadalom és az ország érdekeinek védelmére!

Mert súlyos történelmi felelősség terheli azokat, akik ma – a káros következmények ismerete ellenére – újra elrendelik, vagy tovább engedik a vízlépcsőrendszer terv szerinti felépítését. Övék a véges emberi felelősség, de az okozott károk végtelenek lesznek, és visszafordíthatatlanok, amelyeket az elkövetkező nemzedékek fognak megszenvedni!

Budapest, 1985. október
A DUNA BARÁTAI
Kérjük terjessze ezt a lapot!
***

K Ö Z L E M É N Y
A "Die Presse" osztrák napilap 1985. november 29-i száma arról tudósit, hogy "Ausztria 1996-tól, 20 éven keresztül évi 1,2 milliárd KWó áramot kap majd a tervezett, új nagymarosi erőmĹąből. Az osztrák Elektromos MĹąvek ezt az áramimportot az erőmĹą építésére nyújtott 7 milliárd schillinggel hitelezi meg. A 8 milliárd schilling költségĹą beruházás 70 %-ban osztrák cégek által készül."

A hírt a magyar sajtó még nem közölte, bár a vízlépcsőrendszer kormánymegbízottja, Havas Péter az ÁFB vezérigazgatója a Magyar Hírlap 1985. november 7-i számában már nyilatkozott arról, hogy "külföldi források igénybevételről is tárgyalunk. De ezzel a lehetőséggel csak akkor élünk, ha a föltételek számunkra is kedvezőek, gazdaságilag előnyösek."

Nézzük tehát a hitelfeltételeket, hogy megértsük, miért nem olvashatunk nálunk erről a "kedvező" osztrák hitelről. A nagymarosi erőmĹą építkezésére nyújtott 7 milliárd schillinges osztrák hitel törlesztésére kell fordítanunk 20 éven keresztül a nagymarosi erőmĹą ránk eső teljes évi /0,49 milliárd KWó/ teljesítményén felül a bősi/gabcikovói erőmĹą ránk eső évi teljesítményének 54%-át, tehát további 0,71 milliárd KWó elektromos energiát; vagyis a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer magyar oldali évi teljes energiatermelésének /1,8 milliárd KWó/ 2/3-ad részét! /Ilyen drágán termelt energiát a világon még soha nem adtak ilyen olcsón!/

Az osztrák törlesztés után fennmaradó részt viszont, feltehetően szintén hosszú évekig csehszlovák partnereink kapják majd, a közös beruházásból általuk végzett többletmunkák energia-törlesztéseként.

"A kilencvenes évek elején nagy szükségünk lesz az új vízierőmĹąvekkel termelt villamos energiára" – mondta Havas Péter idézett nyilatkozatában. A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer – a leírtak alapján – ezt a szükségletet nem fogja kielégíteni, hiszen Magyarország két évtizedig szinte egyáltalán nem nyer energiát belőle!

Az 'üzleten" azonban a magyar fél az alábbiakban részletezett biztos "haszonnal" számolhat:
o elveszítjük a Duna 30 km-es szakaszán az ellenőrzés lehetőségét;
o potenciális árvízveszélyt teremt a térség mezőgazdasági területeire és településeire;
o tönkreteszi a Szigetköz erdő-, mező- és állatvilágát, a Duna szigetközi öntisztuló képességét;
o elszennyezi a Szigetköz alatti hatalmas eszmei értékĹą, mintegy 6 km3 nagyságú ivóvíz tartalékot, és a Gerecse hegység karsztvizeit;
o Bős-Nagymaros közötti szakaszon elvágja a települések, kikötők, vízfolyások természetes kapcsolatát a Dunával;
o ipari tájjá változtatja a Dunakanyart, erőszakosan belegázolva annak történelmileg kialakult tájegységeibe;
o ... Szentendrei sziget csápos kutak vízmennyiségét ... /olvashatatlan a nyomtatott szöveg!/
o olyan eljegesedési folyamatokat idéz elő a lelassított folyású Dunán, amely a téli hajózást az eddiginél sokkal hosszabb ideig lehetetlenné teszi; /s az energiatermelést is akadályozza/.
A vízlépcsőrendszer üzemeltetése, a jelző és monitoring rendszer mĹąködtetése és a fenntartási munkák horribilis, ismétlődő költségeket jelentenek számunkra, amelyeket az első két évtizedben semmiféle bevétel nem ellensúlyozna. Húsz év alatt pedig a vízierőmĹąvek mozgó- és elektromos alkatrészei elhasználódnak, cserére szorulnak, amelyek így haszon helyett csak újabb megtérülendő költségeket jelentenek.

A vízlépcsőrendszer évi üzemelési költségeinek becsült értéke /Vízügyi közlemények 1983/IV. száma alapján/ 1982-es áron, a monitoring rendszer 20 millió Ft költségével együtt 960 millió Ft lesz, a fenntartási és javítási költségek nélkül. Húsz év alatt az üzemelési kiadások összege jóval meghaladja majd a jelenlegi osztrák hitel értékét!

Meggyőződésünk, hogy a komoly nehézségekkel küzdő magyar gazdaság egyedül nem lenne képes megépíteni a vízlépcsőrendszer ráeső létesítményeit, és arra kényszerülne, hogy módosított, gazdaságosabb – a környezetet, a természet védelmét jobban szem előtt tartó megoldásokat keressen. Az "önzetlen" szomszédi segítség így aláássa a magyar gazdaságot, a tájat és a környezetet féltő tudósok és állampolgárok azon fáradozásait is, hogy a döntéshozóktól ésszerĹąbb megoldásokat kényszerítsen ki.

A külföldi hitel felajánlása súlyos beavatkozást jelent a magyar gazdaságba, és ellentétben áll az Ausztria által is aláírt, az emberi környezetről szóló 1972-es stockholmi megállapodás szellemével. A hainburgi erőmĹąnek az osztrák környezetvédők által való megvétózása után felszabadult osztrák tőkének és kiviteli kapacitásnak a magyar tájban való bevetése megengedhetetlen, a két nép kapcsolatát megrontó, önző, szĹąklátókörĹą cselekedet. Ezt csak súlyosbítja az a tény, hogy a hitel mentőövet jelent egy történelmileg és gazdaságilag szintén rövidlátó hazai politikai és szakmai csoportnak – /amely egyrészt rosszul értelmezett internacionalizmustól elvakítva dobja oda gazdaságunkat és természeti értékeinket Csehszlovákia vélt érdekei és demagóg fenyegetése, másrészt saját szakmai presztízse miatt/ – abban, hogy harminc éve dédelgetett, megcsontosodott tervét valóra váltsa.

Figyelmeztetjük az osztrák kormányt, hogy beavatkozásuk a magyar nép által nemkívánatosnak ítélt, barátságtalan cselekedet, ezért annak visszavonását követeljük!
Kérjük az osztrák környezetvédők további támogatását a rendszereken is túlmutató környezetrombolás megakadályozásában.

Felszólítjuk a magyar kormányt, hogy juttassa érvényre az 1985. augusztus 5-i ülésének döntését, amelyben arra kötelezte a vízlépcsőrendszer végrehajtásában résztvevő szerveket, hogy gondoskodjanak a természeti, környezeti értékek megőrzéséről és továbbfejlesztéséről, valamint olyan gazdaságos megoldások kidolgozásáról, amelyek mérséklik a VII.–VIII. ötéves tervidőszak terheit!

Az a véleményünk, hogy a kormánynak ez a döntése semmiképpen sem jelenti a jelenleg érvényes tervek külföldi hitelből való, módosítás nélküli megépítését, mivel az a magyar gazdaság és az ország kiemelten értékes tájegységeinek egyértelmĹą tönkretételét eredményezné!

/Azok a vizsgálatok, amelyek a vízlépcsőrendszer komplex ökológiai hatástanulmányába tendenciózusan nem kerültek beépítésre, tisztán bizonyítják a vízlépcsőrendszernek a természetre gyakorolt negatív hatásait. A gazdaságossági vizsgálatok, amelyek alapvetően szükségesek egy nagyberuházás megítélésénél, s amelyek – bár újra döntés született a munkák folytatása mellett – eddig nem készültek el, be fogják bizonyítani, különösen most, a külföldi hitel tükrében, hogy ez a beruházás mennyire káros a magyar gazdaságnak is./

ÓVJUK A DUNÁT KÖZÖSEN!

Budapest, 1985. december
A DUNA BARÁTAI
Kérjük, terjessze ezt a lapot!
***

Tisztelt Polgárok!
A huszonnegyedik órában fordulunk Önökhöz! Veszélyes közelségbe került a Gabcikovo–Nagymaros Vízlépcsőrendszer. /GNV/ megépítése.

A környezetvédők, a tudományos közvélemény, állampolgárok nagy tömegeinek tiltakozása ellenére a magyar vezetés nem vetette el az ötvenes évek szemlélete alapján megtervezett vízerőmĹąrendszer építését. A beruházás tényleges megkezdésére eddig a magyar gazdaság válságos helyzete, a tőkehiány miatt nem került sor.

Információink szerint most ez az akadály elhárult: osztrák-magyar hitel-megállapodás alapján a munkálatok egy részét Ausztria végzi el 8 milliárd schilling értékben. Mindezt 1996-tól húsz éven keresztül az itt termelt energiával törlesztjük.

A megállapodással az osztrák érdekeket szolgáljuk ki! Ausztria a környezetvédők által eddig megakadályozott hainburgi vízerőmĹą megépítése helyett a GNV finanszírozásával környezeti károk nélkül "tiszta" energiához jut. Mi pedig húsz évig csak a károkat "élvezhetjük": az ivóvízbázis, a Duna, árterek, erdők, mezőgazdasági területek tönkretételét, az árvízveszély növekedését, a Dunakanyar elcsúfítását stb.

Környezetünk védelme minden állampolgár kötelessége, ezért határozottan tiltakozunk természeti kincseink, társadalmi és gazdasági erőforrásaink kiárusítása, eltékozlása ellen! Követeljük a magyar nép érdekeinek és akaratának figyelembe vételét!

Függesszék föl a GNV létesítéséről szóló csehszlovák–magyar egyezményt és az osztrák–magyar hitel-megállapodást! Adjanak lehetőséget minden álláspont nyilvános kifejtésére, s írjanak ki népszavazást a GNV ügyében! Támogassa Ön is a népszavazást követelő aláírásgyĹąjtést, amely most zajlik!
A KÉKEK
/ röplap 1986 januárjából; kb. 3000 pld. /
***

Tízezer magyar Nobel-díjas
Az ökologikus, természetelvĹą szemlélet térhódítását és tekintélyét jelzi, hogy Stockholmban a hagyományos Nobel-díjak átadása előtt egy nappal osztják ki az "Alternatív Nobel-díjakat", a "Helyes Életforma Díját". A díjat Jacob von Uexkull svéd író, a strasburgi Európa Parlament képviselője alapította a Right of Livelihood Foundation létrehozásával. Az eddigi kitüntetettek között van például Petra Kelly zöld politikus és az energiagazdálkodási tanulmányaikról ismert Lovins házaspár.

1985-ben a díjat az indiai Lokayan csoporttal, Cary Fowler és Pat Mooney agronómusokkal együtt a magyar DUNA KÖR kapta, amely a Gabcikovo–Nagymaros /GNV/ megvalósítása ellen küzd. A díj odaítélésének indoklásában a következőket emelték ki: a GNV elleni aláírásgyĹąjtő akció szervezését, a Duna Kör Füzetek kiadását, valamint az 1985. évi országgyĹąlési választásokon való részvételt, ahol a Duna Kör jelöltje Tamás Gáspár Miklós és Bába Iván volt.

Mint látható, az információáramlás nehézségei miatt az indoklásba pontatlanságok csúsztak. Ebből csak kettőt: az aláírásgyĹąjtést nem a Duna Kör /amely csak jóval később alakult/, hanem egy annál nagyobb és nyitottabb csoport kezdeményezte és szervezte; a választásokon Tamás Gáspár Miklós nem volt a Duna Kör jelöltje, Bába Iván pedig nem is indult. /Tudomásunk szerint a választásokon nem indult Duna Körös környezetvédelmi, ökológiai programmal./

A tévedések nyilvánvaló oka, hogy a már fent említett információáramlási nehézségek miatt minden GNV elleni tiltakozó akció a Duna Kör nevéhez fĹąződik, különösen külföldön. Értendő ez mind a "név nélküli" csoportokra / a tavalyi, a GNV ügyében népszavazást követelő aláírásgyĹąjtést kezdeményezők, stb./, mind a "Duna Barátai"-nak és a "Kékek" akcióira. A díj odaítélésének alapjául szolgáló tiltakozó akciókban részt vevők körének meghatározhatatlanságából következik, hogy az Alternatív Nobel-díjat mindazok kapták, akik aláírásukkal és/vagy bármi más módon részt vállaltak a GNV elleni tiltakozásból. Így nekik is szólnak Uexkullnak a díjátadáskor mondott szavai: "Természeti környezetük megőrzésért vívott folyamatos küzdelmükért fogadják a "Helyes életforma Díját", mint a Duna Körben részt vevők bátorításának és támogatásának kifejezését."

A díjátadáskor Vargha János biológus, újságíró, a Duna Kör vezetője jelent meg 1985. december 9-én a svéd Parlamentben. A díjjal járó összeget, 25 000 dollárt azonban nem vette át. Mint mondotta, erre csak akkor kerülhet sor, ha a pénz átvételének legális keretei lesznek. A Duna Kör az összeggel a Dunatáj ökológiai problémáinak tudományos kutatását kívánja támogatni, s erre a célra a "Duna Kör Alapítvány" létrehozását tervezi. Az Alapítvány tevékenysége kiterjedne a környezetvédelem természettudományos és társadalmi vonatkozásaira.
Magyarországon alapítványt tenni az egyesületek alakításához hasonlóan nehéz. A törvények szerint kötelező felügyeleti szervnek a Duna Kör a Magyar Tudományos Akadémiát kívánja megnyerni. A legújabb hírek szerint számos akadémiai tag véleményét figyelmen kívül hagyva az MTA vezetése szóban elutasította ezt a lehetőséget.

Felvetődik ezután egy széles körĹą, a vízlépcsőrendszert ellenzők teljes körét felölelő vita szükségessége, hogy az említett összeget milyen környezetvédelmi célra és milyen módon lehetne hasznosítani.

1985. február

/egyetemi lapból kicenzúrázott, aláírás nélküli cikk/
***
A Magyar Népköztársaság
Elnöki Tanácsához
B U D A P E S T

Tisztelt Elnöki Tanács!                                                              1986. január
1985. augusztus 15-én kiadott nyilatkozata szerint a magyar kormány ismételten elkötelezte magát a Bős/Gabcikovo/–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer felépítése mellett.

Az elmúlt években, szakmai körökben hevesen vitatták a tervet, és a közvélemény egy része is aggodalmát fejezte ki. A kormány azonban nem adott nyilvánosságot a vitának és nem tájékoztatta a társadalmat. A kormánynyilatkozat után viszont – egyoldalú döntése igazolására – sajtókampányba kezdett. Az Országos Vízügyi Hivatal – a kormánnyal egyetértésben – semmi lényegeset nem változtatott azon a koncepción, amelyet a tudósok kifogásoltak. Ehelyett harmadik, osztrák partnert vontak be a munkába. Az osztrák közvélemény nyomására felfüggesztették a hainburgi erőmĹą építését, a csehszlovák–magyar Duna-szakaszt viszont saját tőkéjeként használja majd. A megtermelendő csekély elektromos áram kétharmadát egy negyed századig elviszi, miközben a környezeti károkat Magyarország és Csehszlovákia lakossága szenvedi el.

A vízlépcsőrendszer megépülése esetén Magyarország 30 km-es szakaszon elveszíti a Dunát, mint természetes határfolyót, és veszélybe kerül milliók egészséges ivóvize. Az építkezés károsítja a Dunakanyart és visszafordíthatatlan környezetkárosodási folyamatokat indíthat el az egész felső Duna-szakaszon. A károk messze meghaladják egy-egy téves döntés gazdasági következményeit, és elmaradnak azok a beruházások /pl. a hatékony állami támogatás a lakásépítésben, a telefonhálózat bővítése, az egészségügyi ellátás színvonalának gyors javítása/, amelyek elengedhetetlenül szükségesek és sürgetőek.

A társadalomnak jogában áll tudni, milyen áldozatot követel tőle egy-egy gazdaságpolitikai és politikai döntés; és jogában áll eldönteni, hogy az ezzel együtt járó áldozatot vállalja-e, a következményeit elviseli-e. A magyar állam- és pártvezetés – a gazdasági nehézségekre hivatkozva – az elmúlt években többször kérte a társadalom türelmét, megértését és támogatását. Fontosnak tartjuk, hogy az államvezetés a vízlépcsőrendszer felépítésére vonatkozó történelmi súlyú döntés felelősségét ossza meg a magyar társadalommal.

Kérjük a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, éljen alkotmányos jogával /30. paragrafus 1/d./, és a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer felépítéséről rendezzen nyilvános v i t á t, majd rendeljen el
n é p s z a v a z á s t.
Bába Iván, Csoóri Sándor, Donáth Ferenc, Kenedi János, Kis János, Mécs Imre, Vargha János

Fentiek tanúsítjuk, hogy a jelen levelet velünk együtt 2655 magyar állampolgár írta alá, akinek neve és foglalkozása a mellékelt 57 oldalas listán szerepel, ABC sorrendben. /Az "x"-el jelölt aláírások olvasata bizonytalan./

Levelezési cím x: Mécs Imre, 1121 Budapest, Zugliget út 33.
/Telefon: 364-853./

A mellékelt 57 oldalas lista hitelességét annak minden oldalán aláírásunkkal hitelesítjük:
Magyar Fruzsina, Pajkossy Gábor, Vit László

x Ezen a címen lehet csatlakozni az aláírásgyĹąjtéshez. - szerk. -
***

Felhívás!
Ismét egy lépéssel közelebb kerültünk a Duna Budapest fölötti szakaszának tönkretételéhez, önmagunk gazdasági érdekeinek semmibevételéhez. A magyar kormány anyagi eszközeinek hiánya miatt osztrák tőkével és kapacitással kívánja fölépíteni a Gabcikovo–Nagymaros Vízlépcsőrendszert. Ennek fejében a beruházástól várt minimális hasznot, az itt termelt áram legnagyobb részét húsz éven keresztül Ausztriának adják át. A villamos energia Ausztriában, a hajózható Duna Szlovákiában, a környezeti károk, a tönkretett ivóvízkészlet, elpusztított erdők, gazdasági csőd Magyarországon.

A maradék reményt a hosszú építkezési idő adja. A kivitelezés bármely szakaszban, akár évek múlva történő leállítása még mindig jobb, mint a mĹąködő erőmĹą okozta károk.

A tervek föladásának esélyét jelentené a GNV létesítéséről döntő népszavazás, melynek megtartása ilyen horderejĹą és vitatott kérdésben elemi követelmény kellene, hogy legyen. Ezért csatlakozunk a vízierőmĹą-rendszer megvalósításának ügyében – az alkotmány adta lehetőséggel élni kívánó –, népszavazást követelő petícióhoz.

Kérünk mindenkit, aki természeti környezetünk megóvását, gazdasági érdekeinket, az önrendelkezési jogot fontosnak tartja, aláírásával csatlakozzék a népszavazást követelő mozgalomhoz!
"A KÉKEK"
/ röplap 1986 áprilisából; kb. 1000-2000 pld./
***
A Magyar Kormány Gazdasági Bizottságának
Marjai József miniszterelnök-helyettesnek

KözérdekĹą bejelentést kívánunk tenni a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer /GNV/ kérdésében.

Felhívjuk a Gazdasági Bizottság figyelmét, hogy a GNV részeként – saját gazdasági lehetőségeink hiányában külföldi hitelből – megépítendő nagymarosi erőmĹą a környezeti károkon túl a magyar gazdaságnak is komoly károkat és veszteségeket okoz.

Megépülése esetén, 20 éven keresztül évi 900 GWó /mai áron több, mint 1,5 milliárd forint évi értékĹą/ elektromos energiával kevesebb jut magyar részre, mint abban az esetben, ha csak a bősi vízlépcső épül meg. A nagymarosi vízlépcső elhagyásával megtakaríthatók lennének a beruházási költségeken túl az évi üzemelés és fenntartási költségek /mintegy évi 150 millió forint/, és egy újabb külföldi adósság kellemetlen következményei.

A fővárosi VízmĹąvek 1980-as tájékoztatója szerint a nagymarosi vízlépcső felépítése esetén a Szentendrei sziget kútjainak termelése közel 10 %-kal, 78000 m3/nap mennyiséggel csökken. Ennek pótlása több mint 5 milliárd forint egyszeri fejlesztési beruházásba kerül, ami nagyrészt szintén megtakarítható lenne a nagymarosi vízlépcső elhagyásával.

A nagymarosi erőmĹą abban az esetben hagyható el, ha a bősi erőmĹąnél lemondanak a csúcsenergia-termelésről, mivel a bősinél mintegy kétszer magasabb fajlagos költségĹą nagymarosi erőmĹą szinte kizárólagos feladata a bősi erőmĹąnél való csúcstermelés és a keletkező csúcshullám kompenzálása. A csúcstermelésről való lemondás annál is indokoltabb, mivel a Duna változó /télen igen alacsony/ vízhozamaival termelt energia nem egyenletes, nem megbízható eloszlású, így az energiahálózatba való gazdaságos befogadásra nem alkalmas, s így csúcsenergiaként nem értékelhető, ami azt is jelenti, hogy az egyéb erőmĹąvi kapacitások párhuzamos jelenléte, illetve kiépítése továbbra is szükséges.

A csúcsenergia-termelés elhagyhatóságát bizonyítja az a tény, hogy sem a német, sem az osztrák dunai erőmĹąvek nincsenek kiépítve csúcsüzemelésre. Nem véletlen az sem, hogy az osztrák hitel kétharmad részét a téli időszakban kell majd villamos energiával törlesztenünk, amikor az alacsony vízhozamok miatt az ottani vízierőmĹąvek csökkentett kapacitással mĹąködnek. Ebben természetesen a GNV erőmĹąvei sem képeznének kivételt, így azután kérdés, melyik hő-, esetleg atomerőmĹąveinkkel fogjuk megoldani a téli időszak törlesztéseit?

A leírtak alapján javasoljuk, hogy a Gazdasági Bizottság kezdeményezzen tárgyalásokat Csehszlovák partnerünkkel a nagymarosi vízlépcső elhagyásáról, a fizetési- és törlesztési feltételek módosításáról /annál is inkább, mert a gazdasági megtakarítások és a környezeti károk mérséklése nekik is alapvető érdekük/ és javasolja az osztrák hiteltárgyalásoktól való visszalépést! A csehszlovák fél beruházási többlet-ráfordításait vagy a nagymarosi vízlépcső elmaradása esetén fellépő, mintegy 900 GWó évi többlet energiánkkal törleszthetnénk /akár úgy, hogy ezt a mennyiséget eladnánk Ausztriának!/, vagy a bősi erőmĹą és kapcsolódó beruházásaiban való fokozottabb részvételünkkel. /Meggondolandó lehetne még ugyan az is, hogy a két ország gazdaságát túlzottan leterhelő beruházást, mivel a pozsonyi Új Szó adatai alapján még csak 35%-ban készült el, újra leállítanák és módosított, csökkentett kiépítésĹą és költségĹą tervek alapján fejeznék be, ahol is fokozott figyelmet fordítanának a Szigetköz élővilágának és a térség alatti kavicsrétegben tárolt ivóvíztartalékoknak a megóvására./

Úgy gondoljuk, hogy a nagymarosi vízlépcső megépítését elhagyó javaslatunk teljes mértékig összhangban áll a Magyar Kormány 1985. augusztus 15.-i döntésével, amelyben egyrészt a vízlépcsőrendszer építésének folytatását, másrészt a megvalósítás során a gazdaságos- és környezetkímélő megoldások alkalmazását rendelte el. Meg kell még jegyeznünk, hogy főként ökológiai szempontból alapvetően hibásnak tartjuk a GNV tervét, azonban a kialakult helyzetben /amelyet az MTA úgy jellemzett, hogy "ésszerĹą megoldás már nem elképzelhető"/ ezt a megoldást jelentős javulásnak tartjuk, s ha a továbbiakban csak a valóban szükséges létesítményeket készítik el, és hiánytalanul elvégzik a környezetvédelmi beruházásokat, akkor a katasztrofális következmények még elkerülhetők!

Budapest, 1986. április 11-én

Dózsa Tamás, Perczel Anna, Péterffy Ágoston, Tóth Tamás, Vargha János, Dr. Vásárhelyi Judit, Vit László
***