Az atlatszo.hu internetes portál nyilvánosságra hozta azoknak a szakértői jelentéseknek a tartalmát, amelyek a Római- partra tervezett mobilgát átszakadása esetén kialakuló katasztrófát modellezték, és a „havária” tervet javasolták. A szakértői elemzések szerint már egy nem túl nagy gátszakadás esetén is – 10-30 méteren átszakad a mobilgát – „töltésszakadás esetén a római parti ingatlanok nagyon rövid időn belül elöntésre kerülnek, a rendelkezésünkre álló időelőny még a figyelmeztetésre sem elegendő.” Konkrétan, mint a számítógépes modellezésből kitűnik, az áradat 1-2 óra elöntené a Duna és a Nánási út – Királyok útja közti árterületet (amit meg kívánnak védeni a mobilgáttal), és az áradat tovább hömpölyögve a Szentendrei út felé, 6 órán belül Római fürdőt, Csillaghegyet és Pünkösdfürdőt is elöntené, és az események gyorsasága miatt itt sem lenne lehetőség a lakosság kitelepítésére. A mélyebb területeket, mint pl. Csillaghegy – Pünkösdfürdő vagy a Pók utcai lakótelep egyes területeit néhány órán belül 3-5 méteres víz borítaná el.

A mobilgát tervezője megoldásként azt javasolta a havaria tervben, hogy III. fokú árvíz esetén ki kell telepíteni a mobilgáttal bevédett árterület lakosait, és a Nánási út – Királyok útján a ma is meglévő gátaknál (amely továbbra is elsőrendű védvonal maradna) olyan védelmi készültséget kell felállítni, mintha nem is lenne a mobilgát.

Hozzátesszük, ezek a tanulmányok nem most készültek, tartalmuk május eleje óta ismert, ezeket szellőztette meg az atlatszo.hu. Ami meglepő, hogy „hivatalosan” eddig még nem hozta nyilvánosságra sem a tervező cég, sem a Fővárosi Önkormányzat. A cikkből a szakértői háttérre is kapunk némi rálátást: hogy a tervezéssel megbízott Erbo-Plan Kft. külső szakértői ugyanazon a tanszéken dolgoznak, mint akiket a Főváros,illetve az Akadémia szakértőként bízott meg, hogy véleményt mondjanak a mobilgátról. 

A teljes cikk elolvasható a: http://atlatszo.hu/2013/05/30/katasztrofat-okozhat-a-romai-parti-mobilgat-figyelmeztetesre-sem-lesz-ido/

Mit fűzhetünk ehhez hozzá?

Mintegy 2 éve Karátson Gábor és Bárdos Deák Péter cikket írt a Magyar Nemzetben „Szakértők a Duna mentén” címmel (http://www.dunacharta.hu/cikk.php?ssz=47) . Ebből a cikkből idézünk:
„Vízügyes részről legfőbb érvként rendre elhangzik, hogy vízfolyásainkkal kapcsolatban a szakértőkre kéne hagyni a dolgot - civilek ne szóljanak bele az egyébként az ő bőrükre menő vízgazdálkodási döntésekbe. Ki merik mondani ezt a felsőzsolcai vagy a tíz ember halálát és iszonyatos anyagi kárt okozó kolontári katasztrófa után is. Miközben kiderült már az is, hogy az ajkaihoz hasonló zagytározók vannak Mosonmagyaróváron egy jelentős ivóvízbázisra telepítve, Almásfüzitőnél pedig közvetlenül a Duna partján - de a szakértőket ez valahogy nem zavarja.
Mert furcsa emberek mostanság a szakértők. Legjobb szakértőink tervezték a szigetközi ivóvízbázisra épített dunakiliti duzzasztót, legjobb szakértőink működtek közre abban, hogy a Duna, a minket illető Duna vizét is a szlovákokhoz tereljék, legjobb szakértőink ügyködnek azon, hogy a Mosoni-Duna torkolatát áthelyezzék, mert szerintük a Mindenható azt rossz helyre tette. Alig egy évtizede ők dolgozták ki annak a tervét, hogy a Rába vizét a Pannonhalmi-dombságon keresztül a Balatonba vezessék, ők csatornázták agyon a Duna-Tisza közét, hogy elvezessék a fölöslegesnek kikiáltott belvizet, és most ők akarnak egy Duna-Tisza csatorna megépítésével vizet juttatni a csatornákkal kiszárított területekre. Szakértő foglalta írásba, hogy a Dunakeszi tőzegláp nem is láp, azaz nem eredendően "ex lege" védett terület, és ennél fogva bátran beépíthető, szakértő mondta ki, hogy a Sajó árterét fel lehet tölteni az áruházak építése kedvéért, és hogy a kolontáriak biztonságban vannak a felettük tornyosuló irdatlan lúgtározó alatt. És szakértők mondták a kolontári embereknek, hogy a vörösiszap nem minősül veszélyes anyagnak, álljanak nyugodtan bele.
Ezek után pedig nem voltak restek tekintetüket ismét a Dunára vetni.
Félreértés ne essék, nem a szakértelemmel, hanem némely szakértőkkel van a baj. Azokkal, akiknek szakértelme olykor csak a "mentsük, ami menthető" pillanatában válik a társadalom számára értékessé, akkor, amikor már tonnaszámra kell ecetsavat és gipszet zúdítani a Torna patakba, hogy az ajkai timföldgyár lúgos szennyét semlegesítsék, mielőtt az nagyobb folyóinkból is kiirtaná az életnek még az írmagját is."

Írtuk mindezt 2 éve.
És most megint itt vannak a szakértők a Duna mentén.