A lebonyolítói szerint nem titkos, csak nem publikus magyar-szlovák vízmegosztási tárgyalás állásáról a Duna Charta (http://www.dunacharta.hu/cikk.php?ssz=161), a civil szervezetek tiltakozása (http://greenfo.hu/hirek/2015/10/01/ujra-aggodnak-a-zoldek-duna-ugyben)és egy napilapban megjelent cikk után (http://nol.hu/belfold/johet-a-vizeromu-1565245) nem sokkal Ásványrárón kaptak tájékoztatást Baranyai Gábor miniszteri biztostól a meghívottak. Mivel a tájékoztató zártkörĹą volt, emiatt konkrétan nem elemezzük az ott elhangzottakat, csak egy áttekintést adunk mindarról, ami ott, illetve más, nem publikus megbeszélésen elhangzottak, összevetve azzal a levéllel, ami a médiában megjelent.

Baranyai Gábor tájékoztatóján nem is titkolta, hogy a legfontosabb feladatnak tekinti, hogy jogi szempontból lezárja a bős-nagymarosi erőmĹąrendszer szerződéséből/építéséből/szerződés felmondásából/a Duna egyoldalú eltereléséből fakadó, Magyarország és Szlovákia közötti lezáratlan jogvitát, amelynek hossza egyedül álló Hágai Bíróság történetében – ugyanis a magyar-szlovák jogvita a mai napig nincs lezárva (http://www.dunacharta.hu/cikk.php?ssz=34). Állítása szerint a tárgyalások nem voltak titkosak, csak az általános jogi gyakorlatnak megfelelően nem voltak publikusak.
Céljai között szerepel, hogy Magyarország a jelenleginél több vizet kapjon Szlovákiától, és, mint hangsúlyozta, ő olyan előterjesztést fog tenni a kormány felé, hogy 4 gát épüljön a szigetközi Öreg-Duna mintegy 40 kilométeres szakaszán, mert szerinte a szigetközi-Duna szakasz rehabilitációját leginkább a 4 duzzasztóval lehet megoldani. A tájékoztatón konkrétan nem hangzott el számadat, hogy mennyit jelentene az általa emlegetett többletvíz, de utalt rá, hogy ez a dunacsúnyi duzzasztóra tervezett kisebb turbina vízfelhasználásából adódhat – azaz nem sokat. Véleménye szerint a környezeti szempontokat maximálisan figyelembe fogják venni, amire garancia Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park volt igazgatója, Danyik Tibor, a Herman Ottó Intézet osztályvezető-helyettese, és Parrag Tibor, a FöldmĹąvelésügyi Minisztérium tanácsadója.

A tájékoztatón elhangzottakkal kapcsolatban először is fontos leszögezni, hogy ha Magyarország egy harmadik félhez, például az Európai Bírósághoz fordult volna vízmegosztás ügyében, akkor a per elvesztése esetén sem hozhattak volna számukra hátrányosabb ítéletet, mint amit Baranyai miniszteri biztos a tárgyalások céljaként kitĹązött: hogy a jelenlegi vízmegosztási arányon érdemben nem változtatnak, Magyarországot duzzasztók építésére kötelezik, és, hogy az elmúlt 20 év egyoldalú szlovák vízhasználata ellenére semmilyen kompenzációt nem ítélnek meg Magyarország számára.

Tudni kell még, hogy 5 éve személyi következményei voltak a Környezetvédelmi Minisztériumban annak, hogy ezt a duzzasztási tervet javaslatként átadták Szlovákiának, mert akkor a kormányzati megítélés az volt, hogy ez a fajta duzzasztási terv 100%-ben szlovák érdek.
(http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:nsrWmjFRwnMJ:greenfo.hu/upload/Szigetk%25F6z%2520h%25EDrlev%25E9l%2520VII.doc%3FPHPSESSID%3D992165c18c7e82d0300cd5af4f914164+&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu)

Baranyai Gábor által elmondottakat érdemes összevetni az általa 2015. július 22-én, az igazságügyi miniszternek írta levelében olvashatókkal, amely először a Védegylet honlapján (http://www.vedegylet.hu/index.php?page=news&news_id=1602), majd a Magyar Nemzetben (http://mno.hu/data/cikk/1/30/95/47/cikk_1309547/bos-nagymaros_jelentes_magyarnemzet.pdf) is megjelent.

A levél bevezetőjében olvashatók és az utolsó mondat mintegy parodisztikus keretbe foglalja a benne foglaltakat. A bevezetőben olvasható, hogy: „Új elem, hogy Szlovákia számára is a szigetközi rehabilitáció jelenti a prioritást” , míg az utolsó mondat pedig: „a tárgyalások lezárásának kommunikációja során véleménye szerint annak a hangsúlyozása a legcélravezetőbb, hogy a két fél közötti megegyezés jelenti a valódi győzelmet”.
A levél olvasójában jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon a fenti sorokat komolyan gondolta-e a megfogalmazója, vagy, hogy tényleg azt gondolja, hogy el lehet majd hitetni az emberekkel, hogy amit eddig 100% szlovák álláspontnak vélt a magyar kormányzat, azt most hirtelen majd győzelemként lehet tálalni az emberek felé? És, hogy hihető-e, hogy Szlovákiának a szigetközi rehabilitáció jelenti a prioritást? 

Baranyai levelének az 1. pontja – a környezeti hatásvizsgálat – teljes mértékben jellemzi a tárgyalóküldöttség prioritásait, valamint, hogy az elvárt és kötelező környezeti hatásvizsgálatokon miként lépnek nagyvonalúan keresztül.
A környezeti hatásvizsgálatnak arról kellene szólni, hogy a tervezett beavatkozások milyen valószínĹąsíthető környezeti változásokat okoznak, és a várható negatív környezeti változásokat milyen módon lehet a lehető legkisebbre csökkenteni, illetve, hogy milyen beavatkozásokkal lehet elérni azt, hogy a pozitív környezeti változások menjenek végbe.
Ehelyett mit találunk környezeti hatásvizsgálat helyett a levél 1. pontjában. "A közös környezeti hatásvizsgálat elkészítéséért felelős SEA munkacsoport eredményei" alatt?  Azt, hogy kidolgozták a fenékküszöbök helyét, hogy esetleges EU finanszírozás hiányában 2-öt a magyar, 2-öt a szlovák fél építsen meg, hogy zsilipeket építsenek a tervezett gátakba, hogy elkészítik a pontos tervet, és a beruházási és üzemelési költségeket kiszámítják, a projectet részletesen kidolgozzák, és az építési engedélyeket megszerzik. 
Hogy hol ebben a környezeti hatásvizsgálat? Sehol, a környezeti hatásvizsgálat kimerül egy igéretben, ami az 1. pont utolsó mondatában olvasható: „A kormánymeghatározottak megegyeztek, hogy a mĹątárgyak tervezése és építése során a környezetvédelmi szempontokat a legteljesebb mértékben figyelembe veszik, és az ágrendszer vízpótlásának biztosítása elsődleges fontossággal bír.”
Ez lenne a SEA munkacsoport által készített környezeti hatásvizsgálat, hogy majd figyelnek a környezeti szempontokra! 

Mire emlékezteti ez az embert? Hogy a bős-nagymarosi erőmĹąrendszer 1997-es szerződésben is mindössze egy hasonló egy mondattal intézték el a környezetvédelmet:
 "A szerződő felek a közös egyezményes tervben előirányzott megoldásokkal gondoskodnak a vízlépcsőrendszer megvalósításával és üzemeltetésével kapcsolatosan felmerülő természetvédelmi követelmények kielégítéséről."
 
A nyilvánosságra hozott levél 4. pontja a vízmegosztással foglalkozik.
„Baranyai Gábor jelezte, hogy a magyar állam nem tart igényt az erőmĹą tulajdonjogára és az általa termelt villamos energia 50%-ra, az erre vonatkozó igényét azonban többlet vízmennyiség formájában szeretné érvényesíteni”
„Céljuk a status quo-hoz minél közelebb álló megoldás kidolgozása, amely politikailag és jogilag is a lehető legegyszerĹąbb módon valósulna meg.”
Azaz Baranyai javaslata szerint Magyarország a bősi erőmĹąben termelt villamos energiáról való lemondás fejében többlet vizet igényel Szlovákiától, mégpedig úgy, hogy az új vízmegosztás a jelenlegi állapothoz minél közelebb essen. Vagyis a megtermelt energiának a ránk eső 50% -ról való lemondása fejében nem kérünk érdemileg több vizet. És, azért sem kérünk kompenzációt, hogy az elmúlt 20 évben Szlovákia jogtalanul használt a ránk eső vízmennyiséget.

Mi ez, ha nem a teljes lemondása magyar érdekeknek?

És persze krémnek ott van a levél 5. pont-ja, amit már idéztek mások is: "a kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell lezárni"
Valamint, amit már fentebb is idéztünk: "a tárgyalások lezárásának kommunikációja során véleménye szerint annak a hangsúlyozása a legcélravezetőbb, hogy a két fél közötti megegyezés jelenti a valódi győzelmet"

Mit tehetünk ehhez hozzá? Ilyen feltételek mellett Szlovákiának, de nem nekünk!