„Szigetköz és Csallóköz rehabilitációja: Lehetőségek és kockázatok” – konferencia az MTA KÖTEB szervezésében
2016. január 26-án a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg a „Szigetköz és Csallóköz rehabilitációja: Lehetőségek és kockázatok” című konferenciát. Mint Lovász László megnyitójában utalt rá, a konferenciát részint a Duna Charta tavaly decemberi nyílt levelének felhívására szervezték, hogy előmozdítsák a párbeszédet, és lehetőséget nyújtsanak a témával foglalkozó szakértők számára a racionális vitára. (Igen sajnáljuk, hogy a december elején Lovász elnök úr címére elküldött levelünkre – melyet többek közt két tanszékvezető egyetemi tanár, egy Széchenyi díjas egyetemi tanár, és egy Széchenyi díjas akadémikus is aláírt – semmilyen választ nem kaptunk. Mindenesetre Lovász elnök úr több részletét felolvasta a levelünknek, ebből és ott tudtuk meg, hogy levelünk elérte célját.)
A Duna Charta a 2015. december 10-i nyíl levelében a szükséges tudományos vizsgálatok elvégzését és nyilvános tudományos vita lefolytatását kérte az MTA elnökétől, ahol a terv mellett és ellen szóló érvek szembesülhetnek (http://www.dunacharta.hu/cikk.php?ssz=170). Sajnálattal állapítottuk meg, hogy a kiegyensúlyozott vita lehetőségét a szervező MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága nem teremtette meg, mert vízgazdálkodási részről a meghívott előadók köre meglehetősen egyoldalúra sikeredett, a szigetközi Duna-szakasz duzzasztásos megoldásának hívei túlsúlyban voltak, a kritikusai pedig nem jutottak szóhoz. Épp emiatt volt szembetűnő, hogy a magyar előadók ennek ellenére nem foglaltak állást a tárgyaló delegációk által tervezett duzzasztásos beavatkozás igazolására, ehelyett a további tudományos kutatások szükségességét hangsúlyozták.
Kiemelendő, hogy a miniszteri biztos által javasolni kívánt 4 duzzasztó építésének műszaki vagy ökológiai következményeivel foglalkozó előadásnak nyoma sem volt a konferencián, ugyanis mind a magyar javaslat („Szite”), mind a szlovák javaslat („Revitalization”) három plusz gát építésével számol és nem néggyel.
A nyitó előadást az Igazságügyi Minisztérium miniszteri biztosa tartotta. Baranyai Gábor megismételte a már korábban általa elmondottakat, hogy jelentős többlet vízmennyiség átadásáról tárgyalnak, de a reálisan elérhető vízhányadról konkrétumot nem mondott. Meglepő módon, habár korábban többször elmondtuk és bizonyítottuk is a jelenlétében, hogy nem fenékküszöbök, hanem csaknem 100 méternyi vasbeton szerkezetet tartalmazó komplex gátak építését tervezik, a miniszteri biztos továbbra is fenékküszöbökről beszélt gátak helyett, holott a szlovák anyagban is „komplex gát”-ként szerepelnek a tervezett műtárgyak (a fenékküszöb egy olyan keresztgát, ami csak kőből van, és nem tartalmaz vasbeton szerkezetet). Ugyancsak továbbra is azt állította, hogy a duzzasztással vissza kívánják állítani a Duna és mellékágrendszere közötti ökológiai kapcsolatot, holott korábban, pl. az Országgyűlés Külügyi Bizottságának nyilvános ülésén is már látta azokat az adatokat, amelyek bizonyítják, hogy még a vízügyi kapcsolat is csak egyes szakaszokon állítható vissza duzzasztókkal (http://www.dunacharta.hu/cikk.php?ssz=175).
Feltűnő volt, hogy a címében a magyar stratégiai környezeti vizsgálatok (SKV) eredményét bemutató két előadásban egy-egy 2010-ben közzétett tanulmányt ismertettek olyan kutatók, akik nem is tagjai a jelenlegi SKV négy fős magyar szakértő gárdájának, míg az SKV-ban közreműködőként megnevezett természetvédelmi szakember Szigetköz természeti értékeit bemutató sok szép fotót tartalmazó előadást tartott – aminek nem csak tartalmában, de címében sem volt sok köze SKV-hez. Semmiféle olyan előadás nem hangzott el, amely az 2015 tavasza óta elvégzett magyar SKV vizsgálataiba engedett volna bepillantást, sőt, még csak utalás sem volt a konferencia előadásaiban ilyen fajta vizsgálatokra. Mindez további kétségeket vet fel, hogy készült-e egyáltalán magyar részről stratégiai környezeti vizsgálat, mielőtt átadták javaslatként a duzzasztásos megoldást (http://www.dunacharta.hu/cikk.php?ssz=174).
Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság főosztályvezető-helyettese a szigetközi árvízi kockázatokról tartott előadást. Többek közt megállapította, hogy a térség árvízi fenyegetettsége az elmúlt két évtizedben jelentősen nőtt, és véleménye szerint, ha a felvízcsatornán nem tudnák elvezetni a jelentős árvizek vízhozamának egy részét, akkor a 2002-ben és a 2013-ban érkezett árvizek védhetetlenek lettek volna a magyar oldalon, mivel a hullámtér árvízlevezető képessége drasztikusan csökkent. Ez a megállapítása némileg a bősi erőmű propagálásának tűnt, mert utána azt is elmondta, hogy Ásványráró alatt, ahol már a hozammegosztás hatása nem érvényesül, jelentős védmű magasításokat kellett elvégezni – azaz ott védhetőek voltak az árvizek a vízhozam megosztása nélkül is.
Az előadó a fő árvíznövelő tényezőnek a hullámtér hozamátbocsátó képesség csökkentése jelölte meg, és megoldásként a zátonyok, szigetek elbontását, az erdőborítás csökkentését, a hullámtérben levezető sávok kialakítását javasolta.
(Az előadónak ezen megállapításai amiatt figyelemre méltóak, mert ahol ilyen kritikus a helyzet árvízvédelmi szempontból, hogy még az árvizek levonulását akadályozó növényzetet is le akarják irtani a hullámtér jelentős részéről, oda gond nélkül 4 keresztgátat terveznek építeni a Dunára, annak ellenére, hogy a tervezett 4 keresztgátnak jelentős árvíznövelő hatása lenne, azaz tovább növelné a szakember szerint már eddig is kritikus árvízi veszélyeztetettséget – ami viszont úgy látszik, hogy nem okoz árvízvédelmi gondot. Látható, hogy minden csökkenti az árterület áramlási keresztmetszetét, csak a duzzasztók nem.)
Az előadás kitért a „telítődő csúnyi tározó”-ra is, ezzel mintegy megerősítve a Duna Charta saját méréseit is a dunacsúnyi tározó fokozatos és jelentős feltöltődéséről, amit szintén kockázati tényezőként említett. Arra viszont az előadó nem tért ki, hogy a fenékküszöb fölött is jelentős a meder feltöltődése (http://www.dunacharta.hu/cikk.php?ssz=173), azaz hosszútávon a tervezet gátak okozta mederfeltöltődés, amely a teljes szigetközi Duna-szakaszt érintené, tovább növelné az árvízi kockázatot.
Egy röpke mondat elejéig az erőműrendszer további áldásos hatására is kitért az előadó, hogy mi történik Szap alatt, ott, ahol a felvízcsatornából visszavezetik az elterelt Duna vizét az eredeti mederbe: „A Duna főmedre a Szap alatti szakaszon a nagy eróziós potenciál miatt állandó degradációnak van kitéve, emiatt folyamatosan süllyed.” – Erre mondják a folyóvédők, hogy a vízenergia egyáltalán nem annyira környezetbarát – illetve csak akkor környezetbarát, ha eltekintünk a környezetben, alapvetően a folyóban és a vízi környezetben okozott károktól.
Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója a szigetközi vízpótlás eredményeit mutatta be előadásában, hangsúlyozva, hogy a vízpótlást a tavalyi év folyamán befejezték, a vízpótlás Szigetköz mellékágrendszerében hosszú távon megoldott.
Mindez megegyezik a Duna Charta álláspontjával, miszerint a szigetközi mellékágrendszerben a vízpótlást tavaly egy 6.3 milliárd forintos beruházással befejezték, a vízpótlás hosszú távon megoldott, a magyar mellékágrendszerben nincsenek kiszáradt mellékágak, és nincs sürgető ökológiai kényszer vitatható műszaki beavatkozásra. Magyarországnak nincs indoka, hogy lemondjon az őt megillető vízvagyonról.
Szlovák tervező intézet (GROUND WATER Consulting, Ltd.) képviselője is lehetőséget kapott, hogy az általuk készített stratégiai környezeti vizsgálat anyagát bemutassa. A leginkább figyelemre méltó része az előadása végén hangzott el. Elmondotta, hogy a duzzasztásokkal kialakult meglehetősen nagy vízszintkülönbségek csökkenthetők, ha még több duzzasztót építenek, de ennek feltétele az, hogy a bősi erőmű megfelelően működjön.
Németh Tamás akadémikus, a Környezettudományi Elnöki Bizottság (KÖTEB) elnöke, zárszavában megállapította, hogy a konferencián elhangzott előadások is azt mutatják, hogy eljött az ideje az adatokat szintetizáló és értékelő gondolkodásnak. Hangsúlyozta, hogy a kutatásoknak, a monitoring vizsgálatoknak folytatódniuk kell.
Mindez alátámasztja és megerősíti a Duna Charta eddigi álláspontját, ami miatt 2015 decemberében az akadémia elnökéhez fordultunk. Továbbra is fontosnak tartjuk a szükséges tudományos vizsgálatok elvégzését és az eredmények nyilvános tudományos vitáját. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy naprakész vizsgálatok hiányában 2008-2009-ben végzett vizsgálatokra hivatkozva akarjanak egy duzzasztórendszer megvalósításáról döntést hozni.
A Duna Charta álláspontját megerősítették a konferencián elhangzottak: szükségesnek tartjuk a műszaki beavatkozást, de azt ne valótlan, műszakilag megvalósíthatatlan politikusi ígéretekre alapuljon.
Magunk is abban bízunk, hogy ez a konferencia hozzájárul majd ahhoz, hogy a párbeszéd meginduljon a különböző álláspontot képviselő csoportok között, hogy elkezdődjenek a szükséges vizsgálatok.
Egy valamit biztosan kijelenthetünk: Baranyai Gábornak az a célkitűzése, amit egy tavalyi levelében megfogalmazott, szószerint idézzük: „a kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell lezárni” (http://www.dunacharta.hu/cikk.php?ssz=165) már láthatólag nem fog megvalósulni.